Creative Commons Licenc
Ch-Molnár Éva: AVABLOG című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: muforditas.bloglap.hu

Fejléckép: Erik Tjallinks, Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc,

 

 

 

 


Belépés
Kereső

MAGYAR HANGJA: KÖVESDI MIKLÓS GÁBOR

Műfordító portrék

 

Always look on the bright side of life

 

Az megvan, amikor egy beszélgetésben egyszer csak előkerül, hogy "Hanyas vagy?" Tudják, amikor kiderül, hogy valaki tök idegennel egy rugóra jár az agyuk. Na, valahogy így indult a mi Műfordítók csoporton kívüli, fél-szakmai kommunikációnk KMG-vel. Ő ugyanis kicsit felvágott arra, hogy hetvenhatos... Én meg ezt a hetvennyolcasok nevében kikértem magamnak. Aztán hamar lett izgalmasabb témánk. Miklós ugyanis ezerféle dologgal foglalkozik, amellett hogy szabadúszóként példás (vagy épp példátlan) családapa: interjúkat készít, fellép a Rádió Kabaréban, filmeket, regényeket fordít, lektorál. Néha gyanús, hogy meghekkelte a rendszert, és neki nem 24 óra egy nap...


KMG Palinnel - Paraszkay György fotója

 

Hogy nézne ki a „ Miklós fordít” című kép?

Azt hiszem, egy montázs lenne: csendélet íróasztallal és könyvekkel kombinálva, Dali elfolyó időjével. A fordító vállán pedig Bosch figuráit idéző rémalakok, úgy mint: határidő, álláshalmozás és megélhetés.

Hogy kerültél kapcsolatba az angol nyelvvel?

A 80-as évek második felében a szüleim bátyámat és engem is beírattak magánórára. Az iskolánkban az egyik frissdiplomás napközis tanárnőről kiderült, hogy valójában angol tanár.

Fordítasz más nyelvből is?

Nem. Bár tanultam franciát, de az érettségi után elengedtük egymás kezét. Ma már persze bánom, és az oroszt is. Gazdagabb lenne velük az életem – és lehet, én is.

A humor meghatározó eleme a munkáidnak. Hogy lesz valakiből humorista?

Mint mindenhez, adottság kell hozzá. Az nem elég, ha valaki érti a viccet, mint ahogy attól, hogy tudok ülni, még nem leszek asztalos. Kell persze kifejezőkészség, és szorgalom is. Aztán hogy ezekből kiben mennyi van, változó. Vannak kevésbé tehetségesek, akik szorgalommal messzebb jutnak, mint néhány tehetségesebb, de lusta társuk. És a legfontosabb, mint minden művészetben: egyéniség kell hozzá. Persze, hogy én mennyire teljesítem ezeket a kritériumokat, azt nem az én tisztem megítélni, arra való a közönség, az olvasó.

Mi a három sarkalatos pont, amit humorfordításnál szem előtt kell tartani?

A humor tulajdonképpen nem különbözik más reáliáktól. A reáliák azok a sajátosságok, amelyek egy adott nyelvre, kultúrára, társadalomra jellemzőek és más országok olvasóinak nem feltétlenül érthetőek. A három legfontosabb szempont a viccek esetében: a végeredmény legyen érthető a magyar olvasónak, legyen vicces, és amennyire lehet, tükrözze a szerzői szándékot.

Véletlenek sorozata, vagy tudatos döntés, hogy műfordító lettél?

Is-is. Az teljesen véletlen, hogy harmadikos gimnazistaként kaptunk egy magyar tanárt, aki épp akkoriban kezdett filmeket fordítani a feleségével, és nyersfordításra kértek fel diákokat. Őket egyébként a hazai szinkronrajongók is ismerhetik, Csányi Zita és Katona László. Sok film után ott hallható a nevük. Az viszont már tudatos döntés volt a 2000-es évek elején, hogy szeretnék műfordítással foglalkozni. Woody Allen novellákat kezdtem saját szakállra fordítani, ami később nagyon jó referenciának bizonyult. Ahhoz azonban, hogy el is tudjak helyezkedni a szakmában, szerencse, és bármily csúnyán hangzik, protekció is kellett. 2002 táján Selmeczi Tibornál tettem bemutatkozó látogatást a Mikroszkóp Színpadon, és megkérdezte, mivel foglalkozom még az íráson kívül. Említettem neki műfordítói álmaimat. Erre ő felhívta azt a kiadót, ahol épp akkor adták ki az ő könyvét. Persze ez csak arra volt jó, hogy szóba álljanak velem. Természetesen kértek próbafordítást. Ha rosszminőségű munkát adtam volna, ma nem beszélgetnénk.

KMG Idle-lel - kép: Fotó Művek

 

Mely szerzőknek voltál már a „magyar hangja”?

Nagy öröm számomra, hogy a Monty Python több tagjának könyvét is fordíthattam, sőt Eric Idle-lel és Michael Palinnel találkozhattam is. Óriási megtiszteltetés, hogy P. G. Wodehouse egyik hazai fordítója lehetek, valamint az is, hogy Békés Páltól átvehettem az Adrian Mole sorozatot, Sue Townsend tollából. De Stephen Fry és Hugh Laurie, Hugh Lofting (a Dr. Dolittle sorozat), Tom Wolfe, Jane Goodall és Kathy Reichs (Dr. Csont könyvek) neve is ismerős lehet a hazai olvasóknak. Azt pedig kicsit a szakmai teljesítményem elismerésének érzem, hogy rám bízták a Micimackó 90. születésnapjára kiadott Micimackó, a legjobb mackó című kötetet.

Szoktál-e együttműködést kezdeményezni a szerzőkkel, vagy magányos farkasként igyekszel megoldani a problémás pontokat a fordítás során?

Olyan eset még nem volt, amikor közvetlenül kapcsolatba tudtam volna lépni egy szerzővel fordítás közben. Ha akad is valami tisztázandó probléma, ilyenkor megvan a hivatali út: szólok a magyar kiadónak, ők szólnak a külföldi kiadónak vagy a szerző képviselőjének, és így ér el az üzenet a szerzőig. Egyébként egy konkrét eset volt, amikor munka közben felfedeztem egy hibát, és megüzentem. Tévesen hivatkoztak egy filmbéli jelenetre. Nagyon örültek, megköszönték, és mivel az eredeti mű is még csak akkor került nyomdába, ki is javították.

Csend vagy zene kell munka közben?

Mikor hogy. Függ a fáradtságomtól, a munka nehézségétől. Néha zavar a zene. De alapjában véve szeretek zenét hallgatni munka közben, főleg klasszikusokat. Beethoven, Mendelssohn és Mozart a legnagyobb kedvencek. De hallgatok jazzt, progresszív rockot, és popot is. Szerencsére, engem nem zavar a munkában, ha „szöveges” zenét hallgatok. Sokan panaszkodnak, hogy olyankor a dalszövegre figyelnek, de nekem ez nem szokott problémát okozni.

Mi volt az első műfordítói munkád?

Mint említettem, filmekkel kezdtem. Az első munkám alighanem a Melrose Place című sorozat volt, ehhez készítettem nyersfordításokat. Az első könyv pedig Peter McFarlane: Irány a vadon (Goat Boy) című gyermekregénye volt.

Mi volt a legutóbbi fordításod?

Február elején adtam le a legfrissebb Wodehouse-omat: Pupák Csodaországban a munkacím. Illetve napokon belül befejezem Lauren St. John "The One Dollar Horse" című könyvét.

Utasítottál-e már vissza felkérést? Ha igen, miért?

Ritkán, de előfordul. Szinte kivétel nélkül időhiány miatt. Szerencsére sok a munkám. De olyan is előfordult, hogy az elfogadhatatlan feltételek miatt kellett nemet mondanom. Sajnos még manapság is jellemző, hogy nem tisztelik a fordítók munkáját, és olyan összegekért várnak jó teljesítményt, amelyek inkább másik hivatásomhoz, a kabaréhoz illenek: poénnak jók. Sokszor szembesülünk azzal a hozzáállással, hogy a műfordítás nem munka – persze kétlem, hogy akik így gondolják, valaha is próbálták.

Van-e példaképed, esetleg valaki, akit mesterednek tartasz?

Mindenképpen ki kell emelnem Révbíró Tamást. Amellett, hogy ő ajánlott be Wodehosue fordítónak, nagyon sokat tanultam tőle és a mai napig sokszor fordulok hozzá tanácsért. Az egyik legtájékozottabb fordító, akit ismerek. Nagy példaképem még Révész Mária, akit sajnos már nem ismerhettem személyesen. A neve talán nem cseng ismerősen, pedig a fordításait nagyon is ismerjük. Olyan klasszikus szinkronszövegek fűződnek hozzá, mint a Gyalog galopp, a Kelly hősei vagy a Dutyi dili. Az ő esetében nem érzem túlzásnak a zseni szó használatát sem. Szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy köszönetet mondjak a Facebook Műfordítók csoportjának. Nagyszerű szakmai közösség alakult ki. Az ottani kollégák-barátok sok segítséget adnak konkrét fordítási problémákhoz is, illetve ha gödörbe kerülök, erkölcsi és lelki támogatást kapok – és természetesen adok.

Mi az első dolog, amit megteszel, mikor belekezdesz egy új fordításba?

Kiszámolom, egy nap átlag hány oldalt kell fordítanom, hogy elkészüljek határidőre.

Mit csinálsz, ha már teljesen lefáradtál, de még mindig hátravan három oldal a napi penzumból?

Elengedem. Két-három oldal behozható. Ha mondjuk napi 10 oldalt lövök be átlagnak, az azt jelenti, hogy egyszer 5 oldal, másik nap 15. A műfordítás alkotótevékenység, nem lehet kilóra mérni. Ez nem olyan, hogy naponta elhordok 10 köbméter földet. Persze, ha egy héten keresztül minden nap 2-3 oldallal az átlag alatt teljesítek, az már aggasztó. Olyankor, akárcsak a GPS, újratervezek.

Ha szabadon választhatnál, kinek a művét fordítanád le mindenképpen és miért?

Évek óta dédelgetett álmom a siklósi születésű brit író, George Mikes önéletrajza, a How to be Sevetny. Egyrészt szomorúnak tartom, hogy a világszinten egyik legismertebb magyar írónak alig hozzáférhető kötete magyarul. Másrészt szenzációs könyv, ami részben történelmi adalék egy szemtanú tollából, másrészt szórakoztató anekdoták gyűjteménye a Londonban megfordult híres magyarokról és világsztárokról. A másik álmom talán kicsit eretnekül hangzik, de úgy érzem, itt lenne az ideje, hogy a magyar olvasók is végre elolvashassák a Micimackót. A Karinthy testvérek munkája bármennyire is zseniális helyenként, valójában inkább átdolgozás, mint fordítás. Bár nagyon humoros, szórakoztató, hiányos, és pontatlan. Emellett sok olyan kifejezést, mondatszerkezetet használ, ami a mai gyerekek számára már elidegenítő. Persze kérdés, lesz-e kiadó, aki bevállalja az ilyen újrafordításokkal együtt járó kötelező népharagot. De ha igen, én itt vagyok, ide lőjetek.

 

 

MAGYAR HANGJA: KÖVESDI MIKLÓS GÁBOR hozzászólásai

Szólj hozzá

0.095 mp