Creative Commons Licenc
Ch-Molnár Éva: AVABLOG című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: muforditas.bloglap.hu

Fejléckép: Erik Tjallinks, Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc,

 

 

 

 


Belépés
Kereső

Ursula Wills-Jones: Az időseprők

(Ráhangoló)

Előfordulhat, hogy nem tudod, kik az időseprők. Az időseprők azok a figurák, akik felseprik az összes elpocsékolt és elvesztegetett időt. Nem látod őket, bár ha a pályaudvaron úgy véled, észleltél valamit a szemed sarkából, na az várhatólag egy időseprő lesz, aki épp összetakarít a pad körül, amin ülsz. Ha láthatnád őket, alacsony, kékes színű emberkékkel találkoznál, akik elszánt kifejezéssel az arcukon markolnak egy-egy seprűt és felmosót. A férfiak kezes-lábast, a nők divatjamúlt tweed szoknyát és fejkendőt viselnek.

 

Az időseprők mindenhol ott vannak, ahol pocsékolják vagy vesztegetik az időt. A vasútállomásokon mindig van jó pár és legalább egy minden orvosi rendelőben. A pasit, aki addig húzta, hogy feleségül kérje a barátnőjét, míg az megőszült, valószínűleg saját személyi időseprője követi mindenhová. A nő miatt pedig, aki lehúzott harmincöt utálatos évet egy ingatlanközvetítő irodában, arról álmodozva, hogy virágboltot nyit, sóhajt egyet a környékbeli időseprő és fog egy nagyobb kukát.

 

Noha alantas munkát végeznek, nem kell sajnálnod az időseprőket: sosem betegek, nem görcsölnek azon, hogy nem a megfelelő pályát választották és kitűnőek a munkakörülményeik; ám hogy ráérő idejüket mivel töltik, nem tudni. Munkaszüneti napokon szabadnaposak, ezért tűnik úgy, mintha ilyenkor sokkal több idő lenne, mint általában. Karácsonykor és újévkor az időseprőknek egy hét szabadság jár. Mikor januárban újra munkába állnak, szembe találják magukat egy hatalmas rakás, az ünnepek alatt elpocsékolt, elvesztegetett, elszalasztott idővel. Nagyjából három hét, míg visszaállnak a normál ügymenetre, ezért van az, hogy a január mindig hosszabbnak tűnik az összes többi hónapnál.

 

Az időseprők mindig is köztünk jártak, ám modern életvitelünk oly mértékben megnövelte az elvesztegetett idő mennyiségét, hogy néhol kénytelenek voltak gépesíteni az üzemmenetet számos olyan speciális, tömörítős teherautó megvásárlásával, melyekhez hasonlót az egyszeri kukások is használnak. Ezeket a legnagyobb begyűjtéseknél vetik be, börtönökben és bevásárló központokban, azon két helyszínen, ahol félő, hogy az elvesztegetett idő árja elsodorja még a legtettrekészebb alkalmazottakat is.

 

Ha alkalmad nyílna megkérdezni egy időseprőt, meglepő dolgot mondana: az élvezettel eltöltött idő sosem elvesztegetett idő. Miközben a döbbenetes unalommal teli hatalmas irodát takarítják, az időseprők simán elmennek annak a nőnek az íróasztala mellett, aki egy utazási iroda katalógusát nézegeti az asztal alatt, elmerülve a trópusi tengerpartok képeiben. Amellett az íróasztal mellett is elsétálnak, melynél egy férfi élvezettel tűnődik azon, vajon, hogy néz ki az anyósa meztelenül, viszont megállnak annak a fiatalembernek az asztalánál, aki számolja a perceket és gyűlöl minden ott töltött órát.

 

Megfordulhat a fejedben, hogy mit történik az elvesztegetett idővel, miután feltakarították. Egy percig se aggódj, az időseprők lelkes újrahasznosítók. Összegyűjtik, óriási konténerekbe csomagolják, a liverpooli kikötőbe szállítják, hajóra rakják és elviszik Indiába. Ott, egy poros ipari parkban valahol Bombay környékén, tisztítják, szortírozzák és osztályozzák. A leginkább ártalmas és elmérgesedett idő – megfeneklett béketárgyalások maradványai, jogtalan bebörtönzések és valósággal mérgező házasságok – javát leszedik és egy tartályban eltemetik egy használaton kívüli katonai bázis alá. Ott aztán két- vagy háromszáz évig is eltart, mire lebomlik és újra ártalmatlan lesz.

 

A fennmaradó időt, ami unalmas megbeszélésekből, elmulasztott találkozókból, lekésett buszokból és balul elsült színházi estékből jön össze, kitisztítják és ismét hajóra rakják, ami elviszi a Guangzhou ipari export feldolgozó zónába. Itt aztán tömörítik és eltárolják, míg újra kiosztásra nem kerül. Nagyjából húsz százalék megy egyenesen az export feldolgozó zóna üzemeinek, melyeknek a világon a legmagasabbak a termelékenységi rátái. Negyedét megveszi a kínai kormány kemény dollárért. A legkoncentráltabb cucc tíz százalékát egy kaliforniai kriogenikai laboratóriumnak adják el. Újabb nagyjából húsz százalékot értékesítenek különböző tehetős, privát ügyfeleknek, többnyire idős, gazdag férfiaknak, akik gyönyörű fiatal nőket vettek feleségül.

 

Mindazonáltal az időseprők nem a profit miatt csinálják. A pénz, ami ezekből az üzletekből befolyik, fedezi az üzemeltetési költségeiket, beleértve a porrongyokat, szemetesszákokat, kezes-lábasokat és a szállítmányozást. A maradékot jó célokra fordítják. Senkinek sem kell nyomtatványokat töltögetnie, vagy kérvényt benyújtania, ha kap egy kis extra időt. Nincsenek is igazán tudatában, hogy épp támogatásban részesültek. Az egyik ilyen megajándékozott például egy szakadt, túlhajszolt kutató egy leharcolt Novoszibirszk környéki állami laborban, aki majd a malária elleni oltóanyagot fogja megtalálni. A másik egy Nairobi egyik nyomornegyedében, aki tizenhét gyereket nevel és aki, noha már húsz éve űzi az ipart, sosem betegszik meg. A harmadik pedig az indiai taxisofőr egy szűkös kis torontói lakásban, aki, miközben küldi haza a pénzt a beteg feleségének és gyerekeinek, azt a regényt írja, melyet később az évszázad legjobbjaként tartanak majd számon.

 

Az időseprők nagyvonalú adományainak nem csupán emberek a kedvezményezettjei. Cirka negyven mérföldre Timbuktutól egy homokba temetett középkori mecset úgy tíz évente kap egy szállítmányt. Valahol az Égei-tenger mélyén eltemetve, egy trójai gályát csodával határos módon megőrzött az iszap. Hasonlóképpen, az időseprők ajándékoznak egy kis külön időt egy mexikói templomnak és egy galway-i mocsárban megóvnak egy zsákmányra való kincset a sötét középkorból.

 

Kisebb- nagyobb vészhelyzetekre is visszatartanak némi jótékonysági alapon adományozható időt. Reménytelen helyzetekben vetik be, így mozdítottak már elő békemegállapodásokat, változtatták meg csaták kimenetelét és hozzásegítettek számos édesapát, hogy időben beérjen a szülőszobára.

 

Az időseprők, alapvető természetüknél fogva, rendes és precíz népség. Díjaznák, ha az emberek kicsit jobban meggondolnák, elszórják-e ezt az értékes holmit, de illúzióik azért nincsenek, hogy ez mostanság megtörténik.

 

Ennek a történetnek nincs tanulsága. Csak annyi, hogy ha te magad készülsz elszórni az idődet, jusson eszedbe kérlek, hogy – valakinek össze is kell azt szednie.

 

Az eredeti, "The Time-sweepers" című írásra vonatkozó minden jog fenntartva a szerző, Ursula Wills-Jones által!

 

Creative Commons Licenc
Molnár Éva Az időseprők című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
Based on a work at www.eastoftheweb.com.
Permissions beyond the scope of this license may be available at www.muforditas.bloglap.hu.

 


 

0.066 mp