Creative Commons Licenc
Ch-Molnár Éva: AVABLOG című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: muforditas.bloglap.hu

 

 
Belépés
Kereső

Fordítás, tolmácsolás, értelmezés a Budavári Palotában

Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos ülésszaka 2016. november 24.-25.-én a fordítás, tolmácsolás, értelmezés témakörét járja körül.

A plakát a teljes programmal itt érhető el.

A konferencia nyilvános és ingyenes!

 

Műfordítás–Műdalok–Dalművek -- Konferencia az ELTE-n

Az ELTE BTK Zenei Tanszéke és Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke,

A Magyar Tudomány Ünnepe 2016 „Oknyomozó tudomány” rendezvénysorozat keretén belül

Műfordítás – Műdalok – Dalművek címen

konferenciát szervez

a műfordítás és a zene kapcsolatáról.

Helyszíne:
ELTE BTK --1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F épület, Kodály terem,


időpontja:
2016. november 10. 13.30‒17.00.

A felkért előadók (előzetes program):


Dr. Bodnár Gábor -- habilitált egyetemi docens, tanszékvezető (ELTE BTK Zenei Tanszék)
Csákovics Lajos -- műfordító, librettófordító (Magyar Állami Operaház)
Dr. Erdős Ákos -- adjunktus, karnagy (ELTE BTK Zenei Tanszék)
Dr. Horváth Ildikó -- habilitált egyetemi docens, tanszékvezető (ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék)
Dr. Pintér Tibor -- habilitált adjunktus (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Esztétika Tanszék)
Dr. Pusztai-Varga Ildikó -- fordításkutató, oktató, műfordító (Szegedi Tudományegyetem)

A rendezvény támogatója az MFTE.


Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

 

Szent Jeromos nap az Országos Idegennyelvű Könyvtárban

Borsody Anna összefoglalója




A fordítók világnapja alkalmából a Műfordítók Egyesülete egy kis ünnepséget rendezett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Az est folyamán a MEGY megalapította a Jeromos oroszlánja díjat, s mi, résztvevők meghallgathattuk Kormos Bálint gitárjátékát, valamint egy roppant érdekes kísérletnek is szem- és fültanúi lehettünk. Műfordítókat kértek föl, hogy fordítsanak le egy Lázár Ervin mesét először angolra, majd az angolt magyarra, a magyar fordítást oroszra, ezt ismét magyarra, majd katalánra és a katalánt ismét magyarra. A megállapodás szerint mindenki csak azt a szöveget láthatta, amit éppen fordított, tehát az eredetit csak az első fordító ismerte. Így született meg Karinthy Frigyes Műfordítás c. írásának analógiájára az Összevissza fordított mese. A Karinthy-műben megjelenő fordítással ellentétben, ez esetben a történet alapvetően nem változott. Azazhogy mégis. Hiszen a kulturális és nyelvi különbségek, valamint a fordítók saját értelmezése, nyelvhasználata és tapasztalatai olyan szinten hatottak a szövegre, hogy habár az eredeti mű teljes mértékben felismerhető maradt, stílusában és nyelvezetében mégis teljesen más lett.
 

PROGRAMAJÁNLÓ: Fordítók a fronton! -- Célkeresztben a műfordítás


"A Fiatal Írók Szövetsége nemzetközi találkozósorozatának ötödik állomásán a kultúrák közti nyelvi közvetítés egyik legfontosabb területével, a műfordítással foglalkozunk. A műfordítók munkája általában a háttérben zajlik, kevés publicitást kap, ezen az eseményen azonban a fordítók és a készülő szövegek kapják a főszerepet." -- Ígéri a FISZ által létrehozott Facebook-esemény leírása.



Workshopok és nyitott beszélgetések keretén belül angol, spanyol, portugál, szerb, román és csuvas fordítókkal vitatkozunk a fordíthatóság lehetőségeiről, a műfordítás nyelvspecifikus és általános problémáiról. Meghívottjaink a 2016-os Babits Mihály műfordítói ösztöndíj nyertesei és a FISZ Világirodalmi sorozatának szerkesztői és műfordítói, így találkozónkon a magyar műfordítók fiatal generációjával és fordításaikkal ismerkedhetünk meg.

A beszélgetések magyar nyelven zajlanak.

Helyszín: Gólya, Budapest, Bókay János utca 34.

A belépés ingyenes!

Részletes program:

09. 26. hétfő

17.00 – 18.30 angol

Ferencz Mónikával, Richard Siken: Crush
Moharos Évával, Hugo Hamilton: The Speckled People
és
Ruskó Eszterrel, Cristopher Isherwood: A Single Man című kötetének fordítójával
Elekes Dóra fordító, irodalomtörténész beszélget

18.30 – 19.00 csuvas

Takács Melindával, Eva Nyikolajevna Liszina fordítójával
Szőllőssy Balázs beszélget

19.00 - 19.30

Seamus Heaney Élőlánc című kötetéről (FISZ-Jelenkor, 2016)
Krusovszky Dénes kérdezi
Mesterházi Mónikát, a kötet egyik fordítóját

09.27. kedd

17.00 – 18.15 szerb:

Sirbik Attilával, Srđan V. Tešin: Vonal alatt
és Orovec Krisztinával, Jelena Lengold: Vašarski mađioničar című kötetének fordítójával
Ladányi István beszélget

18.15 – 19.30 román:


Király Zoltánnal, Dan Sociu: Túlzott énekek
és
Vallasek Júliával, Norman Manea: Kötelező boldogság (FISZ-Jelenkor, 2016)
című kötetének fordítójával
Serestély Zalán beszélget

19:45 – 21:00


vers workshop Horváth Viktorral

09.28. szerda

17.00 – 18.30 spanyol:


Kutasy Mercédesszel, Roberto Bolaño 2666 című nagyregényének fordítójával (Jelenkor, megjelenés előtt)
és
Smid Bernadettel, Jordi Llobregat Vesalius titka című történelmi krimijének fordítójával (Agave, 2016)
Zelei Dávid beszélget

19.00 – 20.15 portugál

Urbán Bálinttal, Al Berto Tűzvészkert kötetének fordítójával és Tolvaj Zoltánnal, a kötet szerkesztőjével Borbáth Péter beszélget

Ismét indul a műfordító képzés!

2016. szeptemberében ismét útjára indul a diplomás műfordító képzés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. A jól megközelíthető piliscsabai campuson idilli környezetben sajátíthatók el az alapozó ismeretek úgy elméletben, mint gyakorlatban, a szakma legkiválóbbjainak közreműködésével.


A képzést Somló Ágnes vezeti, aki olyan kiválóságokat is megnyert egy-egy előadás vagy teljes félév erejéig, mint Nádasdy Ádám, Bernard Adams, Szlukovényi Katalin, Kleinheincz Csilla, Pataricza Eszter, Owen Good vagy épp Dr. Mann Judit, aki a szerzői joggal kapcsolatos előadásokat tartja.

Műfordító nem attól lesz az ember, hogy papírt kap róla. A tehetség mellett ez kőkemény munka, de ennek a képzésnek a segítségével a kezdeti lépcsőfokokat kettesével-hármasával veheti az ember és nem csak a szövegeket, de a szakmai kérdéseket is tudatosabban kezeli.

Jó szívvel ajánlom!

Chovanecz-Molnár Éva

okleveles műfordító (jipíííííííí)

Cifrapalota, zöld az ablaka.

Vele átellenben meg ott van Kecskemét egyik Libri könyvesboltja. Kihagyhatatlan.


Rendes könyvaholista,bárhol járjon is, be kell hogy térjen egy könyvesboltba, megelőzendő az elvonási tüneteket. Velem sincs ez másként. Ráadásul az üveges tekintettel bóklászást egy ideje felváltotta a csillogó szemű, célirányos keresés.

A képet a nagyfiam lőtte. Természetesen ő is talált magának olvasnivalót.

MAGYAR HANGJA: SOMLÓ ÁGNES

Műfordító portrék

Naphoz holddal

 

Egyszer azt találtam írni neki, hogy szerintem műfordítóként olyanok vagyunk, mint a Hold: az író, mint nap fényét tükrözzük vissza, de akinek van szeme rá, az magunk miatt is értékel. Határozott nemmel válaszolt. Meggyőződése, hogy a fordítónak saját fénye van. Az író a műfordító nélkül a célkultúrában csak egy árnyalak valahol a légüres térben. Hamuba sült pogácsa helyett mi ezt kaptuk tőle útravalóul.

 


 

Annyi energia van benne, hogy Paks2 okafogyottá válik mellette. Rengeteg a feladata, mégis olyan alapossággal javítja a beadandóinkat, hogy az elsőnél elfutotta a szememet a könny, mikor megnyitottam a korrektúrázott verziót. Szervez, tanít, fordít a felületesség leghalványabb jele nélkül. Mester, kolléga, barát. Anyánk helyett anyánk. Mikor melyikre van szükség. Példakép. Fogadják szeretettel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014 júliusában Piliscsabán, a II. Drámafordító Workshop felolvasószínházi előadása előtt.

Fotó: CH-M.É.

 

Hogy nézne ki az "Ági fordít" című kép?

Egy üveggömbben ülő és fordító aprócska alak. Odabent csönd van, és fény, és bármi elképzelhető.

 

Véletlenek sorozata, vagy tudatos döntés, hogy műfordító lett?

Valószínű, minden a véletlennel kezdődik, de a véletlen lehetőség csak akkor nyílik meg az ember előtt, ha elindul abba az irányba, ahol rátalál. Apró gyerekkoromtól imádtam olvasni, és arról ábrándoztam, hogy valami olyan munka kellene, ahol olvashatok és fizetnek érte: na ez a műfordítás. Aztán 1975-ben, amikor végre beléphettem az ELTE bölcsészkarára, egyből ott volt előttem a véletlen: Elbert János műfordító kurzust hirdetet, és én felvettem a tárgyat, majd a következő félévben és elkövetkezendő egyetemi éveim során már végig Géher István irányításával tanultam, aztán harmadéves koromtól már gyakoroltam is a szakmát.

 

Hogy került kapcsolatba az afrikai irodalommal?

Na, ez egy újabb véletlen. Családommal, talán 1977-ben lehetett, buszra ültünk és Bécsbe mentünk egy hosszú hétvégére. Minden külföldi utam egy pontján betévedtem egy könyvesboltba, ahonnan – szűkös anyagi lehetőségeimhez mérten –, egy könyv-halommal léptem ki. Itt is ez történt, és a könyvek egyike, egy angol nyelvű afrikai novellaválogatás volt, amit hazafelé a buszon elolvastam. Nem sokkal ez előtt Géher tanár úr azt tanácsolta, keressek valami olyan területet, ami az enyém lehet, amiről a szakma majd rám gondol. És úgy tűnik, véletlenül rátaláltam. Elbűvölt az a friss és izgalmas hang, ami ezekből a fekete-afrikai történetekből áradt. Beleszerettem és ettől a pillanattól tudatosan készültem, tanultam, autentikus kapcsolatokat gyűjtöttem, hogy minél többet megtudjak ennek a hatalmas, a magyar olvasó számára jobbára ismeretlen földrésznek a kultúrájáról, életéről, történetéről és irodalmáról.

 

Fordít-e más nyelvből is?

Már szinte nem is emlékszem, hogy az angolon kívül fordítottam-e más nyelvből, hacsak az angol szövegekben előforduló más nyelven írt részleteket nem, bár egyszer a Rádiószínháznak fordítottam egy francia nyelvű szenegáli darabot, és sokat szenvedtem vele, hiszen mindössze egy éve tanultam a franciát, de megbízóm, Mesterházi Márton, meglehetős optimizmusról tett tanúbizonyságot, amikor azzal bíztatott, hogy „sebaj, tud afrikaiul”.

 

Hogyan került annak idején a rádióhoz?

Géher tanár úr „körei” révén. A tanár úr érdemesnek ítélt tanítványait igyekezett volt tanítványi segítségével elindítani a pályán. Így kerültem több kiadóhoz, irodalmi folyóirathoz és a Magyar Rádió kulturális szerkesztőségéhez is, mint külső munkatárs.

 

Ki az, akitől műfordítóként a legtöbbet tanulta?

A névsor nagyon hosszú és még ma is bővül. Ha mégis, akkor azt mondanám, hogy kezdő koromban, tanáraimon túl, mestereim voltak azok a nagy tudású szerkesztők, akikkel együtt dolgozhattam. Nagyon sokat tanultam Gergely Ágnestől, Mesterházi Mártontól, Alpha Diallótól, Antal Lászlótól… és elnézést mindenkitől, aki most kimaradt, de szinte mindenkitől tanultam.

 

Emlékszik rá, mi volt az első műfordítói munkája?

Nem is tudom, már összemosódnak a dolgok, de talán az Égtájak 1981-es kötetében, Ian McEwan írása.

 

És a legutóbbi fordítása?

Hát, elég rég jutott időm rá, de azt hiszem Jeannette Walls: Az üvegpalota című regénye volt, még 2007-ben.

 

Mely szerzőknek volt már a "magyar hangja"?

Sok szerzőnek, hisz több mint 50 kötet jelent meg fordításomban, és számtalan rádiós munkám, de legkedvesebb munkáim és szerzőim abból az időből valók, amikor magam választhattam ki a művet és a szerzőt. Például D.H. Lawrence, Leonard Cohen, Dabney Stuart, Syl Cheney-Coker verseit fordítottam pályám elején. Szerettem Athol Fugard regényét, színdarabjait; és a további afrikai névsor: Asiedu Yirenkyi, James Matthews, Amos Tutuola, Alex la Guma, Ngugi, Nuwa Sentongo, Taban lo Liyong és nagy kedvencem Armah, akinek egy regényével még adós vagyok, és elhatároztam, akár lesz rá kiadóm akár nem, lefordítom. De fordítottam Daniel Keyest, Eric Segalt, majd a rendszerváltást követően sok immár irodalommá nemesült, de akkor még inkább lektűrnek számító írást, többek között Nicholas Sparks, Wilbur Smith, Jean Sasson műveit.

 

Mi az első dolog, amit megtesz, mikor belekezd egy új fordításba?

Elolvasom és felmérem, hogy mennyi időre lesz szükségem a munkához.

 

Csend vagy zene kell munka közben?

Csend. Hallanom kell azt a másik világot ott a lapok között… ott is van zene.

 

Mit csinál, ha már teljesen lefáradt, de még mindig hátravan három oldal a napi penzumból?

Legyűröm a fáradtságot és megcsinálom. Bár addig meg sem engedem magamnak, hogy fáradt legyek, amíg nem végeztem.

 

Szokott együttműködést kezdeményezni a szerzőkkel, vagy magányos farkasként igyekszik megoldani a problémás pontokat a fordítás során?

Amikor elindultam a pályán, a kapcsolatfelvétel még nem volt olyan egyszerű, mint ma, így jobbára egymagam igyekeztem megoldani a kétséges értelmezési problémákat. Ma már könnyű felvenni a kapcsolatot a szerzővel, de manapság ezt inkább hallgatóim érdekében teszem, illetve biztatom őket, hogy ilyen esetekben forduljanak a legbiztosabb forráshoz.

Somló Ágnes a 2016-ban végzett műfordítók gyűrűjében a diplomaosztó után.

Fotó: Kurta Lilla

 

Honnan jött egyébként az egyetemi szintű műfordító képzés ötlete?

És itt a következő véletlen. 1987-ben Budapestet hátrahagyva Pilisvörösvárra költöztem. Pár év múlva a szomszédos Piliscsabára költözött a Pázmány Bölcsészkara, és én felajánlottam, ha igény van rá, egy-egy műfordító kurzust szívesen tartok a hallgatóknak, hogy az arra érdemes és érdeklődő diákok megismerjék a szakma egy-két fogását, illetve hogy más szemmel olvassanak majd műfordításokat. Aztán fokozatosan egyre több és több szempont került be az újabb és újabb akkreditált képzésekbe, s így jutottunk el a mai sorhoz: BA specializáció és az egyetlen, diplomát is adó szakirányú műfordító képzés.

 

A hazai műfordító szakma legkiválóbb alakjai is szinte kivétel nélkül "terepen edződtek". Milyen pluszt adhat a képzés?

Való igaz, ahogy akkoriban mondták, a műfordítás „tehetség és önképzés dolga”, de ez elmondható szinte az összes szakmáról, hivatásról és mégis egyetemi szinten képzik a festőket, zenészeket, építészeket, színészeket, orvosokat, mérnököket, hogy csak néhány hivatást említsek. A műfordítás sem más, itt is vannak megtanulható és megtanulandó szakmai készségek, amelyek ismeretében eleve egy magasabb szintről indulhat a fiatal fordító. Olyan ez, mint a kerék feltalálása: miért kellene mindig újra feltalálni, amikor már feltalálták, így elég megismerni, majd továbbfejleszteni.

 

A pázmányos képzésnek meghatározó eleme a szerzői jogi ismeretek. Ön szerint mi lenne az ideális állapot, hová kéne a műfordítóknak eljutni?

A szakirányú műfordító képzés egyik fontos eleme, hogy a műfordító tisztában legyen jogaival és érdekvédelmi lehetőségeivel. A magyar kultúra évszázadok óta nagyon sokat köszönhet a műfordítók munkájának, ami éppen ezért nagyobb megbecsülést érdemelne. A műfordítót is szerzői jogok illetik meg, amiként az a némiképp „rugalmasan értelmezhető” szerzői jogi törvényben is benne van. Ez a rugalmas értelmezés jobbára nem a műfordítónak kedvez, és ezen jó lenne változtatni. Sok európai országban eljutottak már oda, hogy a műfordító, mint a fordított szöveg jogtulajdonosa, szerzőtárs, így neve a könyv címlapján is szerepel. Nálunk a műfordító egyre inkább láthatatlan, sokszor az új könyveket beharangozó kiadói promócióból is hiányzik, ugyanakkor akad példa ennek ellenkezőjére: a Librinél már született olyan szerződés, amiben meghatározzák, hogy a műfordító neve is szerepeljen a címlapon. Ez siker és szép példája annak, amikor a kiadó rádöbben, hogy a műfordító nem ellenfele, hanem társa, hisz nélküle a magyarul megjelenő könyvek jókora része nem is létezne. Ha jól rémlik, José Saramago mondta, hogy az „író a nemzeti nyelv irodalmát gyarapítja, de a világirodalmat a műfordítók írják.” Ha ez tudatosulna, talán erkölcsi és esetleg anyagi szempontból is nőne a szakma becsülete. Ugyanakkor a képzés másik lényeges eleme, hogy ennek a feladatnak a műfordító valóban megfeleljen. Komoly hangsúlyt fektetünk a nyelvi, kulturális, stiláris, műfordítás-kritikai és szerkesztői ismeretekre, hogy a tőlünk kikerülő, diplomás műfordítók úgy kezdjék pályájukat, hogy önmagukkal szemben támasztanak magas szakmai követelményeket, és tisztában vannak azzal a felelősséggel, amivel a magyar szöveg révén az általuk megszólaló idegen szerzőnek és a szöveget olvasó honfitársaiknak tartoznak.

 

Ön több szakmai szervezetnek is aktív tagja. Mi a céljuk ezeknek a hazai és nemzetközi együttműködéseknek?

Ezek a szervezetek részben a műfordítást és az alkotó szempontjait képviselik; ugyanakkor egyetemi munkám során a fordítás elméleti kérdéseit is vizsgálni kezdtem, így az EST tagságom elsődlegesen erre a területre koncentrál – bár itt is a műfordítással kapcsolatos kérdések érdekelnek. Minden szervezet lényege, hogy tagjai kapcsolatba kerüljenek egymással, hogy emeljék a szakma színvonalát, és mind igyekszik a szakma érdekképviseletét és népszerűsítését is ellátni különböző programok, pályázatok segítségével. Itt kiemelném például a MEGY oktató, népszerűsítő tevékenységét – a szakmai hétvégeket, a fesztivál és kiállítás részvételeket, előadássorozatokat. Sajnos a hazai szervezetek hivatalos támogatottsága az utóbbi időben erősen megcsappant, így jobbára saját erőforrásaikat kell növelniük, ami nem könnyű, hisz a tagság elég alacsony díjazásért dolgozik, így sokszor a tagdíj befizetése is gondot okoz. Ugyanakkor a lelkesedés és az ingyen végzett munka sokszor átlendít ezeken a nehézségeken.

 

Utasított-e már vissza felkérést? Ha igen, miért?

Igen. Volt olyan, amelyet idő hiányában nem vállalhattam, ez mostanság gyakori. De olyan is előfordult, amikor a kiadó elfogadhatatlan feltételeket próbált elfogadtatni velem a szerződésben, és ezeken nem volt hajlandó változtatni. Tisztában vagyok vele, hogy vannak kollégák, akiknek a megélhetés is gondot jelent, így kénytelenek mindent elvállalni, de éppen az ő érdekükben hiszem, hogy minél többen kiállunk saját példánkkal a szakma érdekeiért, annál jobb helyzetbe kerülhetnek azok is, akik ilyen esetben a helyünkre lépnek.

 

Ha szabadon választhatna, kinek a művét fordítaná le mindenképpen és miért?

Már korábban említettem Ayi Kwei Armah, The Healers (Gyógyítók) című regényét, amit egykor elkezdtem, a Nagyvilág 1983-ban részleteket is közölt belőle, de a regény még ma is arra vár, hogy magyarul végig elkészüljön, és adott esetben talán akad majd kiadó is, ahol megjelenhet.

 

MAGYAR HANGJA: LENGYEL TÓTH KRISZTINA

Műfordító portrék

Északi fény

 

Hiszik, vagy sem, a bőven áradó angol nyelvű irodalmon, és a skandináv krimiken túl is pezseg az élet. Én éppen egy észt szerző történelmi regényét olvasom. Neeem, nem beszélek észtül, bár jól esik, hogy feltételezik rólam. Viszont van olyan ismerősöm, aki bírja a nyelvet. Nem középiskolás fokon.


 

Tóth Krisztával a Facebookon ismerkedtem meg. Mindketten tagjai vagyunk a Műfordítók csoportnak. Nagyjából semmit sem tudtunk egymásról, de a csoport többi tagjához hasonlóan, készségesen próbáltuk segíteni a másikat ötleteinkkel, tudásunkkal, átmeneti tudathasadásunkkal. Majd kiderült, hogy Kriszta észt nyelvből fordít. Tágra nyílt szemmel bámultam a monitort és csiklandós kíváncsiság moccant meg bennem. Kapóra jött az ÉSZT HÉT, melynek keretében kettős könyvbemutatót tartottak a Nyitott Műhelyben. Észt nyelven, magyar tolmácsolással. Az ott bemutatott egyik szerző, Tiit Aleksejev „magyar hangja” volt Lengyel Tóth Krisztina. Megszórtam őt néhány kérdéssel. Fogadják szeretettel.

 

A Műfordítók csoportban Tóth Krisztaként futsz. Nem egy könnyen lenyomozható név.

 

Hát nem. A Lengyel Tóth Krisztina nevet használom, ha irodalommal, fordítással kapcsolatos dolgokat csinálok.

 

Az ÉSZT Hét leírásában műfordító, tanár, mesemondóként mutatnak be, mesélnél erről kicsit bővebben?

 

A munkahelyemen magyar irodalmat tanítok külföldieknek, a saját cégemben pedig szerkesztéstől kezdve fordításon át mesemondásig, magyarnyelvtanításig mindent csinálok, ami szóval, írással kapcsolatos. Jól kiegyensúlyozzák egymást ezek a dolgok, a tanárként használt korlátozott nyelvhez ott a mesemondó nyelvi és képi gazdagsága, a mesemondó szabadságához ott a fordító fegyelmezettsége, a fordító és szerkesztő befelé forduló munkájához pedig ott a tanár nyitottsága.                                                                       Fotó: Borsos József

 

Hogy nézne ki a „Kriszta fordít” című kép?

 

Szerintem tollrajz lenne, karikatúra. A képen asztal megemelt laptoppal, egér, billentyűzet, a képernyőn kismillió megnyitott ablak. Az asztalon kupacban mindenféle, stabil hely a kávésbögrének és a csokinak. Az asztal mellett könyvespolc mindenféle szótárral, előtte szék. A szék stabil, nem gurul, nem billeg, és karfája is van. A szék mögött babzsákfotel, benne heverészik egy bolyhos, fehér zoknis-mellényes szürke cicka (a Tartui Cirmió), ő a fordítástámogatási szakértő. Ja, és Kriszta nincs rajta a képen, épp járkál, kávét főz, expedíciót szervez a hűtőszekrényhez az utolsó túrórudi felkutatására, bámészkodik az ablakban, vakargatja a macsek füle tövét vagy bármi mást csinál, aminek látszólag semmi köze a fordításhoz.

 

Hogyan kerültél kapcsolatba az észt nyelvvel?

 

Teljesen véletlenül. Magyar szakos voltam Miskolcon, és az első félévben fel kellett venni egy félévnyi finnt vagy észtet. A finn órán ültek negyvenen, gondoltam, jó lesz nekem arra az egy félévre az észt is, ott alig néhányan voltunk. A tanárnő, Nagy Judit behozott egy magnófelvételt, amelyen azóta már ismerős észtek mesét olvastak fel. Szerelem első hallásra, egy ilyen gyönyörű nyelvvel nem lehetett nem foglalkozni a továbbiakban.

 

Fordítasz más nyelvből is?

 

Szépirodalmat eddig még nem fordítottam más nyelvről (leszámítva a halovány, középiskolai orosz próbálkozásokat), egyebet fordítok néha angolról.

 

Véletlenek sorozata, vagy tudatos döntés, hogy műfordító lettél?

 

Nem tudom azt sem, hogy egyáltalán már műfordító lettem-e. Sosem jártam műfordítóképzésre, senki nem tanított a műfordítás trükkjeire (kivéve Valda Raudot, aki észt Salinger-fordító volt, ő tanított nekem egy apró mágiát a fordítás elkezdésével kapcsolatban). Magam alakítottam, alakítom a módszereimet, szabályaimat, persze odafigyelek, mások mit, hogyan csinálnak, de nyilván nincs egyetlen üdvözítő technika. Eddig még minden egyes fordításomból tanultam valami újat a fordításról is és magamról is. Remélem, ez még sokáig így marad.

Ha van egyáltalán olyan, hogy véletlen, akkor biztosan nagy szerepe volt benne, hogy fordítok. Pl. sokáig matematikával akartam foglalkozni, csak nem úgy alakult. A fentebb említett véletlen találkozás az észttel. Az, hogy sosem találkoztam senkivel, aki lebeszélt volna erről az útról. Az első könyvfordításom megbízása, pont az a szerző, pont az a kiadó, akikkel azóta is nagyon jó kapcsolatban vagyok. Lehet, hogy mindez véletlen, de az is lehet, hogy az égi hatalmak nyúlnak bele néha a dolgaimba.

 

Van-e példaképed, esetleg valaki, akit mesterednek tartasz?

 

Igen van, akit mesteremnek tartok. De ő nem műfordító, és sajnos már nincsen közöttünk. Szőke Györgynek hívják.

 

 

Mi volt az első műfordítói munkád?

 

Középiskolában oroszórán egy Puskin-vers. Csináltam is belőle egyből több változatot, egy kis stílusgyakorlat. A tanár természetesen csakis a pucér nyersfordítást tartotta elfogadhatónak.

Észtről gyerekversek voltak, amelyeket a tanszéki faliújságon publikáltunk, aztán, ha jól emlékszem, egy Andrus Kivirähk-novella.

 

Mi volt a legutóbbi fordításod?

 

Tiit Aleksejevnek Az erős város című regénye, nemrég jelent meg a Gondolat Kiadónál.

Fotó: Scholtz Kristóf

 

Utasítottál-e már vissza felkérést? Ha igen, miért?

 

Műfordítást észtről? Soha. Amúgy is ritka madár az ilyesmi: kis nyelv, periferiálisnak tartott irodalom, nem érti senki... Egyszerűen nem szabad visszautasítani semmit, mert legközelebb még az ötletig sem fog eljutni a megbízó. Igaz, eddig még nagyon nemszeretem-szöveget nem kaptam. Olyat igen, amit magamtól nem választottam volna, de tisztességgel megcsináltam azt is.

Egyéb fordítást néha utasítok vissza, pl. amikor épp szabadságon vagyok, és egy világvégi sziget csücskén ér utol egy munka, amit lehetőleg tegnapelőttre kellett volna megcsinálni, a téma pedig a liftaknaépítés szakmai rejtelmei.

 

Mely szerzőknek voltál már a „magyar hangja”?

 

Tiit Aleksejev, Tõnu Õnnepalu, Jan Kaus, Asko Künnap, Jaan Undusk, Andrei Hvostov, Mehis Heinsaar, Jüri Ehlvest, Hasso Krull, Kauksi Ülle, Elo Viiding, Peeter Sauter, Tiia Toomet, Olev Remsu, Andrus Kivirähk, némelyiküknek többször is

 

Szoktál-e együttműködést kezdeményezni a szerzőkkel, vagy magányos farkasként igyekszel megoldani a problémás pontokat a fordítás során?

 

Egy ideje igen. Amióta regényfordításokat is csinálok. Most megjelent fordításomban (Tiit Aleksejev: Az erős város) pl. úgy küldtem át a kérdéseimet a szerzőnek, hogy az eredeti szöveg lábjegyzetében benne hagytam mindenféle megjegyzésemet, a kigyűjtött bibliai idézetektől, a magamnak szóló előre- és visszautalások megjegyzéseitől kezdve az észt anyanyelvű barátaimtól megkérdezendő nüanszokig és a kontrollszerkesztőnek, szerkesztőnek szóló kérdésekig mindent, sőt még azt a kb. ötven kérdést is, amire a szerzőtől szerettem volna választ kapni. No, ezzel rendesen lesokkoltam a szerzőt, és azóta terjeszti az ezerkétszáz kérdéses lista legendáját.

Lengyel Tóth Krisztina Tiit Aleksejev ész íróval a Nyitott Műhelyben

Fotó: Scholtz Kristóf

Amúgy nagyon fontosnak tartom, hogy a fordítás csapatmunka. Amikor megtehetem, kontrollszerkesztővel dolgozom. Rajta kívül néha menet közben is kérdezek ezt-azt észt barátaimtól. Fontos a szerkesztő munkája is. És persze, fontos, hogy a szerző helyett ne nekem kelljen döntenem bizonyos kérdésekben, vagy csak akkor, ha szabad kezet ad ezekben.

 

Mi az első dolog, amit megteszel, mikor belekezdesz egy új fordításba?

 

Elolvasom az eredetit egyszerű olvasóként. Aztán elolvasom irodalmárabb szemmel, és figyelek, jegyzetelek, hogy majd mi mindenre kell figyelni akkor, ha ütöm be a szöveget a gépbe. Aztán elolvasom fordítóként, előfordul, hogy adatbázist építek a személy- és helynevekből, speciális dolgokból, előkeresem az idézeteket magyarul. Utána meg sokáig rágódom rajta, próbálom megcsinálni a szöveg nyelvét magyarul. Ez az a rész, amikor úgy tűnik, egyáltalán nem foglalkozom a szöveggel, sőt sokszor akár úgy is tűnhet, hogy épp semmit nem csinálok, csak bambulok kifelé a fejemből. Pedig de, csak nem túl látványosan.

És amikor már ennyi előkészítés után úgy látom, menet közben már nem kell megakadnom sok mindenen, akkor lendületből igyekszem bevinni a gépbe. Ehhez próbálok olyan körülményeket teremteni, hogy semmi mást ne kelljen közben csinálnom. Ez nagyon nehéz.

 

Mit csinálsz, ha már teljesen lefáradtál, de még mindig hátravan három oldal a napi penzumból?

 

Nem napi penzummal dolgozom. Egyrészt nem vagyok jóban a határidőkkel, másrészt, ha penzum van, akkor a mennyiségre figyelek, és nem élvezem a fordítást. Ha van valamiféle napi penzum, az inkább időbeli. Hogy pl. ma este hattól kettőig fordítok, időnként egy kis nyújtózkodás. De ez is változó. És ha mondjuk, már éjfélkor úgy érzem, fölöslegesen tipródom a szövegen, mert nem szól jól, amit csinálok, akkor abbahagyom.

 

Csend vagy zene kell munka közben?

 

Csönd. (Ha azt tekintjük „munkának”, hogy odagyökerezek a gép elé, és tolom be a szöveget.) Zene előtte és utána. Közben nem, mert idegesít, hogy más a zene ritmusa, mint a mondataimé. Régebben hallgattam zenét közben is, de amikor néha utólag olvasva a szöveget ráismertem, hogy jé, ez itt Bach, az ott Vivaldi, és visszaemlékezve tényleg az volt, akkor felhagytam vele. Azóta elég a panelházból átszűrődő háttérzaj: süketék tévéje, a harkály fúrógépe, a mosómedve kopogósan centrifugázó mosógépe, a sípoló vízvezeték, szörcsögő távfűtés és más effélék.

 

Ha szabadon választhatnál, kinek a művét fordítanád le mindenképpen és miért?

 

Van kb. 10-12 jelöltem, ismeretlennél ismeretlenebb nevek a magyar olvasó előtt. Az egyiket azért, mert nagy történelmi regény, a másikat azért, mert kis pszichológiai. Az egyiket azért, mert nagyon jó szerkezete van, a másikat a gyönyörű mondataiért. Az egyiket azért, mert határeset, hogy le tudom-e fordítani, a másikat azért, mert biztosan le tudom fordítani. Az egyiket azért, mert vicces, a másikat azért, mert szépséges, lírai szöveg. És így tovább.

0.01 mp