Creative Commons Licenc
Ch-Molnár Éva: AVABLOG című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: muforditas.bloglap.hu

Fejléckép: Erik Tjallinks, Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc,

 

 

 

 


Belépés
Kereső

MAGYAR HANGJA: BORBÁS MÁRIA

Műfordító portrék

 

A műfordítás szenvedély.

 

Vitathatatlanul. Aki valaha belekóstolt ebbe a hivatásba egyetért vele. A tömör, de találó megállapítás Borbás Máriától való, akivel Erényi Mónika készített interjút még a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Fordító és tolmács MA hallgatójaként. Az eredeti a cikk a PPKE-BTK honlapján olvasható, több másik portréval együtt. Ezúton is köszönöm mind a szerző, mind beszélgetőtársa hozzájárulását, hogy a Műfordító blogon is megjelenhet a cikk fordítása, melyet én követtem el. Fogadjátok szeretettel.


Borbás Mária a magyar műfordítás egyik legtekintélyesebb alakja. Az ELTE magyar-angol-francia szakán szerzett diplomát. Nagy örömmel fordítja a brit és amerikai klasszikusokat (mint Fielding, Jane Austen, a Brontë nővérek, vagy Melville), csakúgy mint a modern szerzők (Vonnegut, Muriel Spark, Roald Dahl, Gerald Durrell, Agatha Christie) munkáit, vagy épp színdarabokat (Edward Albee, E. E. Kisch), gyerekkönyveket (Mary Poppins sorozat, A. A. Milne, Erich Kästner, Arthur Ransome). Szerkesztői és műfordítói pályája során olyan nagyságokkal találkozhatott vagy dolgozhatott együtt, mint Bart István, Bartos Tibor, Göncz Árpád, Karig Sára vagy Tandori Dezső.

           1953-ban az Európa Kiadónál kezdett szerkesztőként, majd műfordítói munkássága is ott indult, mikor 1959-ben Karig Sára felkérésére csatlakozott az Népek meséi sorozaton dolgozó csapathoz. Göncz Árpáddal is ott találkozott még ifjú műfordítóként. Évekkel később teljesen véletlenül adódott a lehetőség, hogy lefordíthassa Henry Fielding utolsó regényét, az Ameliát. Visszatekintve arra az időszakra, úgy véli, még akkoriban is amatőr fordító volt. Csak mostanában mert belekukucskálni Amelia-fordításába, de azt mondja, ha fogna egy piros tollat, és alaposan átnézné akkori munkáját, a szöveg nagy része piros lenne.

Több mint ötven éve dolgozik fordítóként és szerkesztőként, így gyakorlatilag testközelből tapasztalta a könyvszakma átalakulását. Úgy véli, a műfordítói munkának a technikai háttere változott meg jelentősen: az 1960-as, 70-es években még három gépelt példányban kellett leadni a kéziratot a kiadónak, ezért indigót tettek a géppapír közé, hogy egyszerre elkészüljön mindhárom példány, de ez néha meglehetősen macerás volt. Az új eszközök lényegesen megkönnyítik a műfordítói munkát: kényelmes billentyűzeteket használunk írógép helyett, és annyi másolatot készíthetünk a számítógép segítségével, amennyit csak akarunk. A technikai fejlődésnek azonban véleménye szerint komoly hátulütője, hogy a fordítási folyamat több szempontból is jelentősen felgyorsult. Manapság már jóval szűkebbek a határidők, és kevesebben olvassák át, és ellenőrzik a lefordított szöveget. Korábban a fordítón kívül még legalább három ember nézte át a fordítást, mielőtt az kiadásra került: a szerkesztő, a kontrollszerkesztő (aki összevetette az eredeti szöveget a fordítással), és a korrektor. Manapság már a kontrollszerkesztő feladatát is a szerkesztő végzi és korrektor sem mindig van a csapatban. Mindezek ellenére Borbás Mária szerint a technikai előrelépés nagy ajándék a fordítóknak, hiszen lényegesen megkönnyíti a munkát.

Végül a szakmai körökben sokat vitatott kérdésre, hogy lehet-e, kell-e tanítani akár a mű-, akár a szakfordítást, a válasza egyértelmű igen. Mégpedig azért, mert szerinte a fordítás nem a szónak abban az értelmében alkotás, ahogyan az író alkot. A fordítás az eredeti mű újraalkotása, reprodukálása a célnyelven. A fordítás szakma, és más szakmákhoz hasonlóan megvannak a maga szabályai és törvényszerűségei, melyekhez a fordítónak tartania kell magát. Meggyőződése, hogy általában véve a fordítás szakma, amit lehet és kell is tanítani, ezért támogat minden olyan programot, melynek célja a fordítás oktatása.

Borbás Mária tapasztalt és elismert műfordító és szerkesztő, a szorgalom, elkötelezettség, alázat és szakmaiság példaképe sokak szemében. Ahogy az egyik irodalmi portálon írták róla: A neve garancia a minőségi fordításra.

 

MAGYAR HANGJA: BORBÁS MÁRIA hozzászólásai

Szólj hozzá

0.053 mp