MŰFORDÍTÁS

Nem érdemes kihagyni!

Bővebb információt itt találtok: http://ujkonyvpiac.hu/index.php/component/k2/item/352-az-olvasas-ejszakaja

A minap a lejterjakab blog Facebook oldalán folytatott eszmecserében felhívták a figyelmem egy cikkre a Fordítástudomány 2011. XIII. évfolyam, 2. számában. Makkos Anikó írása Az újrafordítások szükségességéről A csudálatos Mary kapcsán a 96. oldaltól olvasható.

---

 

Túl azon, hogy a tanulmány műfordítói szemszögből rendkívül informatív és elgondolkodtató, kifejezetten gördülékeny és élvezhető is. Rávilágít például a kultúrák közötti közvetítő szerepre és az alapos utánajárás szükségességére. Ráadásul felvet  néhány olyan kérdést, melynek megválaszolása igen csak időszerű.

Érdekes lenne például megvizsgálni, hogy az anyagi indokokon kívül mi vet gátat a klasszikusok újrafordításának. Hiszen, ami érthető az olvasónak, azt szívesen veszi kézbe. (Én például a Trencsényi-Waldapfel Imre fordította Antigonén nem tudtam magam átverekedni, ám a sokkal kevésbé archailzáló, a modern nyelvhez közelítő angol verziót pár nap alatt elolvastam.)

Az ekultura.hu-n olvastam egy régebbi interjút Bihari Györggyel, aki férjem nagy kedvenceinek, H.P.Lovecraft és Stephen King műveinek csodálatos fordítója. Figyelemre méltó gondolatok olvashatók a cikkben ...

---

... például arról, hogyan vált műfordítóvá.

Nem tanultam a fordítást, hanem belecsöppentem, tehát egyetemen nem tanultam, és ezért nem is volt, aki hasson rám. Egyszerűen olvastam fordítókat. Göncz Árpádot például megemlíthetem, mert A gyűrűk ura zseniális fordítás. Réz Ádám a másik. Ők a mesterek, akiket én sosem fogok felérni, habár igyekszem.

Bihari György

Bár én keresem a lehetőséget, hogy formális képzés keretein belül is műfordítói képesítést szerezzek, gyanítom ebben az esetben sem a "papír" lesz a meghatározó a minőség tekintetében. Valahogy úgy működik a dolog, hogy az ember egyszer csak elkezd "műfordító üzemmódban" működni.

• Mikor a forrás nyelven olvasol, elkezded figyelni az érdekességeket vagy épp az abszolut hétköznapit és eljátszadozol a magyarításukkal.

 

• Ha fordításban olvasol valamit, néha vissza tudod követni az eredetire, feltűnik egy-egy bravúros megoldás vagy ha éppen döccen valahol a szöveg.

 

• A magyar nyelven íródott műveket pedig már nem csak a történet miatt olvasod, hanem a nyelvezet, a dallam, a ritmus, a fordulatok és nyelvi lelemények is megragadják a tekinteted.

 

Kétségtelen, hogy a feljődés -- vagy inkább az eszmélés -- avatot mesterek irányításával egy jó műhelyben lényegesen gyorsabb, de a lépcsőfokok ugyanazok. Viszont esetleg lehet őket kettesével is venni... ;)

És még egy adalék, hogy miért érdemes műfordításokat készíteni:

Hogy miért fordítunk? Hát ez nagyon egyszerű. Sajnos a világ összes könyvét nem magyarul írják, viszont az én világképemet is alapvetően meghatározta a világirodalom – most nem akarnék neveket kiemelni –, azt pedig magyarul olvastam. A nyelvtudásom még nem volt elegendő ahhoz, hogy ezeket a könyveket eredetiben élvezhessem. Hogy jó, vagy rossz fordítások, ezt most hagyjuk, a lényeg az, hogy a világképemet meghatározták azok a szerzők, akiket magyarul olvastam, és most szeretném visszaadni a következő nemzedéknek ugyanezt, mert ezek tényleg alapvető művek – az ember másképp látja tőlük a világot.

Bihari György

 

A teljes cikk innen érhető le.

Azt csiripelik a verebek, hogy a (foglalkoztatott) műfordítók köre igen szűk. Egyesek szerint – khmm – belterjes... Mivel még a körön kívül vagyok, erősen remélem, hogy nincs teljesen igazuk. Bár a kapcsolatteremtés, hogy is mondjam, döcögős.

---

 

Több mint egy hónappal ezelőtt, egész pontosan 2013. június 17-én, kiküldtem egy rakás kiadónak az alábbi levelet:

 

Tisztelt Hölgyem/Uram (konkrétan személynek címezve, ahol lehetett)!

Bő egy évvel ezelőtt kezdő műfordítóként indítottam blogot, (muforditas.bloglap.hu),melyen próbálom összefoglalni, milyen irányban érdemes indulni és mikre kell odafigyelni. Most egy hozzászólás kapcsán is felmerült a kérdés: Hogyan lehet és érdemes a kiadókkal kapcsolatot keresni? Ebben kérem tisztelettel a segítségét. Önöknél mik a feltételek, mi a "hivatali út", mik az elvárások, mi alapján választják ki a megfelelő fordítót?
Amennyiben hozzájárul, válaszát blogbejegyzés formájában ismertetem.

Köszönettel: Ch-Molnár Éva

 

Postafordultával érkezett is az első válasz a Cser Kiadótól. – Jipíííí! Megy ez. – gondoltam. És szépen megköszöntem a  megtisztelő figyelmet.

 

Tisztelt Hölgyem, a fordító kiválasztásánál a legfontosabb  a jelöltnek a könyv témájának megfelelő felsőfokú szakmai végzettsége, továbbá, hogy egyszerűen és szépen fogalmazzon magyarul.

Üdvözlettel: Cser Terézia

 

Tiszta a képlet: a forrásnyelv magasszintű ismerete önmagában nem elegendő.

Aztán jött a várakozás. Hosszú. Úgyhogy kihasználom az időt és elmondom, a kiadók kiválasztásában az volt az elsődleges szempont, hogy ismerjem a kiadványaikat. Vagyis a neten talált adatbázisból az alapján válogattam, hogy van-e itthon valamilyen könyv tőlük. (A Cser Kiadótól konkrétan idegen nyelvi gyakorló könyveink vannak.) Szándékosan nem csak szépirodalmi kiadókat kerestem meg hiszen eredeti végzettségem alapján én is szívesen foglalkoznék például társadalomtudományi szakszövegek fordításával is.  A listán egyaránt volt kicsi és nagy, neves és kevésbé ismert kiadó. A közös pontot nyilvánvalóan a fordításban közölt művek jelentették.

 

Június 26. Hopp! Újabb levél! Alakul ez...

Porkoláb Esztertől, a Corvina sajtósától:

Kedves Éva!

Blaschtik Éva szerkesztő válaszát küldöm, nyilvános közlésre.

 

Öröm, boldogság és természetesen udvarias válaszlevélben egy "Köszönöm megtisztelő válaszuk!". Ééééés alább olvasható egy hozzáértő informatív válasza:
 

A Corvina Kiadónál olyan jelentkezéseknek örülünk, amelyek rövid szakmai életrajzot tartalmaznak, lehetőség szerint publikációs listával. Kiadónk nem szépirodalmi kiadó, tehát ami fordítás nálunk van, az is csak non fiction. Idegen nyelvről fordított kultúrtörténeti, művészettörténeti és tudományos népszerűsítő könyveink szoktak lenni. Az érdeklődő műfordítóknak javaslom, hogy mielőtt levelet írnak a kiadóknak, járjanak utána, melyik milyen könyveket jelentet meg, mi a profilja.

Az igazat megvallva, rendszerint már bevált fordítóknak adunk megbízást, de jó, gyakorlott és teherbíró fordítóknak mindig örülünk, kivált, ha ritkább nyelvből dolgoznak. A rutin azért fontos, mert bírni kell szusszal 10-20 íves (40-80 000 n)* szövegeket is határidőre. A megítélés alapja tehát az életrajz és a referencia, kivételes esetben pár oldal próbafordítás. Személy szerint örülök, ha a fordító másik szakja magyar, mert az idegen nyelv ismerete mellett a magyaré is ugyanolyan fontos.

Jó tanács: aki műfordítással szeretne foglalkozni, az ne próbáljon ebből megélni, mert nem fog menni. Valamilyen állás mellett kiegészítésképp működik csak a dolog. 

De azért nem kell csüggedni: aki tehetséges és jó munkabírású, az előbb-utóbb kap majd munkát, mert jó műfordítóból igazán nincs sok.

Blaschtik Éva

szerkesztő

 

A sok hasznos információ mellett benne van a 22-es csapdája műfordítóknak: referencia és publikációs lista szükséges, ám „rendszerint már bevált fordítóknak” adnak megbízást. Vagyis nem egy sétagalopp megbízáshoz, ezáltal referenciához jutni, hogy gyarapodhasson a publikációs lista.

 

Részemről erre a helyzetre egyelőre az AVABLOG a válasz. Nézzenek körül!

 

 

Helsingör, 2004. A szezrző fotója.

 

UI.: Július 26. – Gondoltam, nem várok tovább a bejegyzéssel, hiszen más megszólított kiadó nem kapcsolódott be a kommunikációba. Ahogy már Shakespeare-től tudjuk: "A többi, néma csend." Vagy ha úgy tetszik: "The rest is silence." (Hamlet, V.2.)

 

*"A szerzői ív a kiadói szerződések mértékegysége. Egy szerzői ív 40 ezer ,,n’’ (betűhely), azaz a leütött betűk és a betűk közötti szóközök száma. (Például ha egy oldalra 30 sort ír a szerző, egy sorban pedig 60 betűhely van, akkor egy kéziratoldal 1800 ,,n’’ terjedelmű (1800x30), egy szerzői ív pedig 22 oldal (44000:1800=22) lesz."  Forrás:http://www.ektf.hu/~tovarij/honlap/oktatas/konyv_leir_2_lecke.pdf

 

 

 

Ha egyszer elkap az a jóféle, bal szemfenékről induló, agyszorongató migrén, a szenvedés harmadát az teszi ki, hogy nem alkalmazhatom a jól bevált módszert, ami ellazít, megnyugtat és feltölt, ha csak nem akarom rókázással megkoronázni a fejgörcsöt. Ilyenkor olvasni ugyanis kifejezetten káros az egészségre. Nem olvasni viszont kifejezetten káros a kedélyállapotra. Majdnem hamleti dilemma.

---

Érettségi után volt szerencsém Angliában tölteni egy tanévet. Részidős diák voltam és mellette au-pairként dolgoztam egy wimbledoni családnál. A nyelvsuliban az első órán kaptunk egy listát a leghasznosabb tevékenységekről, melyekkel virágba boríthatjuk bimbózó angoltudásunk. Nem fogjátok kitalálni, mi volt az első pont!

 

READ, READ, READ!

 

Szabad fordításban: OLVASS, OLVASS, OLVASS!

 

Rám akkora hatással volt, hogy azóta sem tudtam abbahagyni. Nem csak jól csengő szöveg, amit a mozgalom-indítónak szánt AO – Anonim Olvasásfüggők című bejegyzésben írtam. Én TÉNYLEG elolvasom a reggeliző pehely dobozán a tájékoztatót. Minden nyelven. A korlátlan internet pedig maga a hetedik mennyország.

Mikor hamvas tinédzser koromban magamra műfordítóként gondoltam, mindig rongyosra forgatott Shakespeare kötetek vettek körül. A mai napig nagy álmom az a szint. Oda viszont a kortárs irodalmon keresztül vezet út. (Nagy reveláció volt, hogy létezik élet Shakespeare után. ;-) Persze van egy sokkal fontosabb szint, ahová kitűnő kortárs művekkel és azok fordításával el kell jutni: az olvasók és az ő kényes ízlésük. Ehhez a misszióhoz az internet elengedhetetlen.

• Kincset érő írásokra lehet bukkanni,

 

• relatíve egyszerűen kapcsolatot lehet teremteni a szerzőkkel, hogy a szükséges engedélyeket beszerezzük,

 

• a fordításhoz nélkülözhetetlen kutatómunkára fordítandó idő a töredékére csökken

 

• és végül de nem utolsósorban költséghatékonyan (akár ingyen is!) és környezettudatosan el lehet juttatni a célközönséghez.

 

Vannak nívós irodalmi folyóiratok, ám nyomtatott formában csak egy igen szűk réteghez jutnak el. A Newsweek viszont egy nemzetközi szinten is komoly példányszámban fogyó hetilap, mégis azt mondták 80 (!) év után, hogy itt az ideje a váltásnak: 2013- tól csak digitális formában lesz elérhető. Nem véletlen. Vitathatatlanul MÁS élmény volt először Kindle-ön olvasni a hírmagazint, de a lényeg átjött. Szépirodalom esetén pedig eleve nem hiányzik a színes-szagos körítés, hiszen a fantáziánk úgyis felépíti a képeket. Az illusztrációk meg az e-könyv olvasókon és tableteken is jól mutatnak a profin szerkesztett könyvekben.

              

                          Egy szó, mint száz: olvassatok digitálisan!

 

Idegen nyelvű szerzőket...: Ecot, dos Santost, Grishamet, vagy éppen Anna McPartlint, Anne Goodwint és Ursula Wills-Jonest, akiknek művei magyarul még csak az AVABLOGon olvashatók. Az ő műveiken dolgozva szereztem az első tapasztalatim nem csak a műfordítás, hanem a szerzőkkel való kapcsolatfelvétel/ kapcsolattartás terén, illetve szerzői jogi kérdésekben is.

... és magyarokat: mondjuk Abody Ritát, Tóth Krisztinát, Grecsót, Vámost vagy Mérő Lászlót. Mert igényesen, szabatosan, mégsem mesterkélten használják a magyar nyelvet, hiszen oly alaposan ismerik, hogy lubickolnak benne felszabadultan. Őket olvasni fordítói szemmel felér egy mesterkurzussal. Úgy gondolom, hogy jó fordítás akkor születik, ha sikerül az eredeti szerző által diktált stílusra ráhangolódva szárnyalni magyar nyelven. Ehhez a szárnyaláshoz a kortárs magyar írók méretes dobbantót biztosítanak.

Az AVABLOG Facebook oldalán elindítottunk egy kis együtt olvasást, gondolkodást, vitázást. Figyelmünk tárgya júliusban E. M. Remarque Éjszaka Lisszabonban című könyve.

---

A dolog aktualitását az adja, hogy a német pacifista és antifasiszta író 115 éve 1898 június 22-én született.

 

"A menekülteknek, akiknek az igazság, a szabadság és a tolerancia többet jelentett, mint a haza és az egzisztencia, Portugália partja lett az utolsó menedéke."

 

1942. Az évszám sok mindent elárul. Bár még csak a 2. fejezet elején tartok, az már látszik, hogy ez nem egy szokványos világháborús, vagy holokauszt könyv. Mélyebb, emberibb. Találtam benne egy érdekes kifejezést. "Magáncsodák". Még ízlelgetem. Szóljatok, ha megtaláltátok!

 

A Facebook oldalra innen tudtok átjönni: https://www.facebook.com/AvaBlog

 

Sziasztok, Évi vagyok. Olvasásfüggő.

---

Eltartott egy darabig mire a diagnózis megszületett, bár visszagondolva már hosszú ideje nyilvánvaló volt a szitu.

Ahogy sóvárogtam a szavak és kifejezések után, a telhetetlen vágy az irodalom bármilyen formája iránt, a leküzdhetetlen késztetés, hogy ahol és amikor csak lehet olvassak mindent elárult.

Istennek hála a helyzet fokozódik. Most már több nyelven olvasok és az internetnek köszönhetően jobbnál jobb dolgokhoz férek hozzá, amikor épp időm engedi. Van e-könyv olvasónk is, de az igazi élmény még most is az új könyv illata. 

 

Mámoros pillanat, mikor végig húzhatom az ujjam a vékony lapok alatt, megcsap az a semmivel össze nem téveszthető aroma és elolvasom a nyitó mondatot. A stressz levezetésének – véleményem szerint – második leghatásosabb formája. Bár igazán szorult helyzetekben a reggeliző pehely dobozán található felirat vagy egy használati utasítás is megteszi.

 

 

 

Fel kell hívnom a figyelmeteket, hogy ez az állapot fertőző. A gyermekeink súlyos tüneteket mutatnak már most, ami mindannyiunkat nagy örömmel, és szülőként nem kis büszkeséggel tölt el. Itt azért legyen szabad megjegyeznem, hogy mindebben az apjuk is múlhatatlan érdemeket szerzett.

Olvasásfüggő vagyok. Kimondtam. S bár ez egyeseknek talán furán hangzik, nem áll szándékomban változtatni rajta.

Akkor át is adnám a szót a többieknek.

 

(a kép forrása:www.kamaszpanasz.hu)

 

RA – Readaholics Anonymous  -  Join!

 

Hi, I'm Ava and I'm readaholic.

---

It took quite a while to diagnose it, but looking back, it's been fairly obvious for a long-long time.

All the craving for words and expressions, the insatiable need for literature of any kind, the insuperable urge to read when- or wherever it was possible could all tell tales.

Thank God the situation is augmenting. Nowadays I read on a couple of languages and due to the World Wide Web I have access to top notch writings when I have a bit of a spare time. We have an e-book reader as well, but the real thing is the smell of a new book. Intoxicating moment when I stroke the thin pages, smell that distinctive aroma and read the opening line. I believe, it's the second best way for reducing stress. However, when you're in the tight corner even the description of ingredients on a pack of cornflakes or the manual of you hairdryer will do.

 

I must draw your attention to the fact that being readaholic is contagious. Our children already have serious symptoms, which makes us all very happy and, as a matter of fact, indescribably proud as their parents. At this point permit me to remark that their father's earned imperishable merits at turning them bookworms.

 

 

 

I'm a readaholic. There you are.

It was not at all difficult to admit to myself however, some people do behave weird when they find out and realise I have no intention to change.

So let's listen to the others now.

 

 

(source of picture: sofarportal.hu)

Ha szeretnél ezen a felületen néhány,

• még nem publikált,

 

• jogtiszta,

 

• klasszul sikerült munkáddal megjelenni,

 

bátran vedd fel velem a kapcsolatot ITT!

 

Kérdésed van? Kattints IDE és írd meg!

 

Szerzői joggal kapcsolatos cikkeket ITT találsz.

 

 

Ava