MŰFORDÍTÁS

G. Bogár Edit: Minden fejezet más típusú szöveg, más stílust, más regisztert kell elővenni hozzá

A 2020-as Zsoldos Péter-díj műfordítás kategóriájának győztesével, G. Bogár Edittel Kövesdi Miklós Gábor beszélgetett.

---

- Először is gratulálok a díjhoz.

- Köszönöm szépen.

- Elképesztően sokoldalú vagy. A műfordítás csak egy szelet a tortából. Kicsit mesélj róla, mi mindent csinálsz/csináltál eddigi életed során.

- 1988-ban végeztem Debrecenben, magyar-orosz-finnugor szakon. A Nyelvtudományi Intézetben kezdtem dolgozni az uráli nyelvek osztályán. ’91-ben szereztem kisdoktorit, mert akkor még volt ilyen, ’92-ben pedig kimentem Szentpétervárra magyar lektornak. Három évet töltöttem ott, egy magánéleti tragédia miatt jöttem vissza.

Teljes összeomlás következett. Akkor kezdtem fordítani. Az Országos Fordítóirodánál kezdtem dolgozni, mert ők kapták meg a parlamenti jegyzőkönyvek készítését. Ez rövid ideig tartott, viszont megkérdeztem tőlük, hogy fordításokat nem kaphatnék-e. Bátor dolog volt a részemről, mert fogalmam sem volt, mibe vágok bele, de végül a finn szakfordításokba egész jól bedolgoztam magam.

Tehát így kezdődött a fordítás, és nagyon sokáig csak szakfordítással foglalkoztam. Közben levelezőn elvégeztem az angol szakot is. 2000-ben diplomáztam. Ez a Miskolci Egyetem budapesti kihelyezett tagozata volt, ahol volt féléves műfordító kurzus is. Sohár Anikó tartotta.

Rettenetesen élveztem, olyannyira, hogy elkezdtem maszek órákra járni Anikóhoz. Nem gondoltam komolyan, hogy műfordító leszek, viszont rengeteget tanultam tőle. Rájöttem, hogy a műfordítás teljesen más, mint a szakfordítás, és annak ellenére, hogy ez alapvetően angol szak volt, az itt tanultakat később a finn fordításoknál is nagyon jól tudtam alkalmazni.

Ha jól emlékszem, 2000 elején egy véletlen ismeretség folytán Szombathelyen, az akkor még önálló Berzsenyi Dániel Főiskola angol tanszékén kezdtem tanítani. Közben Veszprémben elindult a magyar szak, és itt vált valóra életem egyik álma: a magyar nyelvtudományi tanszéken kezdhettem tanítani finnugrisztikai, nyelvtörténeti és leíró nyelvészeti tárgyakat.

Sajnos azonban én nem tudok sokáig egy helyben ülni, ezért 2007-ben megpályáztam egy vendégoktatói állást Pozsonyban. 4 évig taníthattam ott vendégoktatóként magyar nyelvészeti tárgyakat.

Hazatérve a Nyelvtudományi Intézetbe kerültem a szótári osztályra, de közben jött egy lehetőség, részt vehettem egy finngurisztikai témájú OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogram) pályázaton. Örömmel mentem át oda. Igaz, hogy csak félállásom volt, de megint finnugrisztikával foglalkozhattam.

Ebből megélni viszont nem nagyon lehetett, így amikor kiírtak egy belgrádi lektori állást, akkor megpályáztam és megkaptam. Most pedig már a második vendégoktatói ciklusomat töltöm Belgrádban.

- Mikor fordult komolyra a műfordítás?

- Egy ismerősön keresztül üzentem az Animus Kiadónak, hogy ha netán a skandináv krimik sorozatban finnt is szeretnének kiadni, akkor szívesen elvállalom.

A kiadó akkori igazgatója, Balázs István udvariasan, kedvesen, de mégis, némi távolságtartással azt mondta, hogy jó, kipróbálnak. Viszont amikor meghallotta, hogy több mint húsz éve fordítok szakszövegeket, akkor mégsem kért próbafordítást, hanem amikor megjelent a profiljukban az első finn krimi, egyenesen nekem adta.

Nem mondom, hogy könnyű dolog volt. Az első tíz oldalt ki kellett dobni. Nagyon működött bennem a szakfordító: mindennek pontosan úgy és ott kell lenni. De a műfordítás nem így működik. A műfordítónak sok tekintetben nagyobb szabadsága van, mint a szakfordítónak, más szempontból viszont sokkal kötöttebb a dolga. Ezt nekem külön meg kellett tanulnom.

- Mondjuk el, mi volt ez a könyv.

- Matti Rönkä: A határjáró. Finoman szólva nem ez volt a legerősebb regény, amit fordíthattam életem során. Nem is volt sikere.

Az is igaz, hogy elkövettem néhány olyan hibát, amiről most már tudom, hogy nem szabad. Az olvasók nagy része nem ismeri a finn viszonyokat. Ráadásul a regény három országban játszódik: átmegyünk Oroszország finnek lakta részére, Karéliába, és Észtországba is. Bennem pedig megszólalt a népművelő, és mindent meg akartam magyarázni, ezért teleszórtam a könyvet lábjegyzetekkel. Na, ez az, ami tilos. Azóta nem is követtem el.

Mindenesetre összességében elégedettek voltak, mert ha finn regényről van szó, akkor azóta is engem keresnek.

- Sőt, most Zsoldos Péter-díjjal is elismerték a munkádat.

- Abszolút nem számítottam erre. A jelölésről egyáltalán nem tudtam, a shortlistről már igen. Én már attól is majd’ elájultam, és amikor jött az e-mail, hogy másnap lesz a díjkiosztó Zoomon, és én vagyok a nyertes, végképp teljesen odáig voltam.

- Mesélj kicsit a könyvről. Johanna Sinisalo: A Nap Magja című sci-fijéről van szó. Hogy talált rád a feladat?

- A Galaktika keresett finnes műfordítót, én pedig jelentkeztem. Kicsit féltem, mert őszintén szólva a sci-fi és a fantasy nem igazán az én műfajom. A kis, zöld marslakók és a zombik világa meglehetősen távol áll tőlem.

De miután kicsit belenéztem, hogy pontosan miről is van szó, nagy örömmel vágtam bele. Sinisalo egyik regénye egyébként Finlandia-díjas is lett, ami a legnagyobb finn irodalmi elismerés. A kritikusok szerint A Nap Magja a másik legjobb könyve.

Műfajilag azt mondanám rá, hogy disztópia. Formálisan a 2010-es évek Finnországában járunk, de ez a Finnország köszönőviszonyban sincs a valósággal. Úgynevezett euszisztokrácia. Ezt részletesen meg is magyarázza a könyv. Én úgy fordítottam, hogy „jólléti” (sic!) társadalom. Minden kormányzati kontroll alatt áll. A legfontosabb, hogy az emberek egészségesek legyenek, és jól legyenek.

Sinisalónak szokása, hogy felkap egy-egy divatos teóriát, és elviszi ezeket a végletekig. Bemutatja, mi lesz, ha megvalósulnak. Ebben a könyvben két ilyen teóriát láthatunk.

Az egyik az egészségtudatos életmód. Sinisalo Finnországában szigorúan tilos az alkohol, a dohány, nincs mobiltelefon, nincs számítógép, mert ezek mind ártalmasak lehetnek az egészségre. Vörös húst csak orvosi ajánlásra lehet kapni, vagy csillagászati áron. Tilos a csokoládé, a cukor, kávé, tea. Ami azért is érdekes, mert tudjuk, hogy a finnek a világ legnagyobb kávéfogyasztói.

A másik teória, hogy a nő helye a fakanál mellett van. Nevelje a gyerekeket, és mindenben álljon a férfi rendelkezésére.

Tehát ez a két irányzat találkozik a könyvben. Illetve van még egy fontos momentum, és a cím is erre utal: tilos a chili. Ez számít a legfőbb drognak, de persze hozzá lehet jutni. Az egyik főszereplő kapszaicinfüggő, a másik viszont chilidealer.

Tovább nem fejtegetném a cselekményt, hátha akad, aki elolvasná.

- Fordítói szempontból milyen finomságok voltak benne?

- Sinisalóra jellemző, hogy telerakja a könyveit áldokumentumokkal. Össze is szedtem néhány szövegtípust.

Alapjában véve a két főszereplő egyes szám első személyű elbeszélései viszik előre a cselekményt. A női főszereplő leveleket ír az eltűnt testvérének, aki után nyomoz. Ezekből tudjuk meg az előzményeket. Van rendőri kihallgatási jegyzőkönyv. Itt a rendőri bikkfanyelvet használja

Szerepel egy filmforgatókönyv, vannak iskolai dolgozatok, valamint a tanár ezekről írt értékelése. A dolgozatok szándékosan primitív módon vannak megírva. Ez is kihívás a fordítónak, hogy a helyesírási és nyelvtani hibákat miként ülteti át.

Akadnak szótári szócikkek – ehhez jól jött a szótári osztályon szerzett gyakorlatom –, lexikonszócikkek, tudományos cikkek főleg etológia és történelem témában. Az etológia kapcsán külön utána kellett néznem egy Dmitrij Beljajev nevű orosz kutató rókakísérletének, amit Novoszibirkszben végzett, mert hogy erre alapozva történnek további kísérletek a képzeletbeli Finnországban.

Újsághírek, újságcikkek. Megint más nyelvezet. Reklámok. Gyerekmese. Van mezőgazdasági fejtegetés a chilitermesztés módszereiről. Törvényszöveg, vizsgaszabályzat, sámán transzba esésének tudományos leírása. Egy finn népdalt is le kellett fordítani versbe szedve.

A finn himnusz is szerepel a regényben. Ezt nem kellett lefordítanom, mert létezik belőle teljes magyar fordítás. A finn himnusz érdekessége, hogy egy hosszabb költemény részlete, ami svédül íródott, és csak később fordították finnre.

Tudni kell, hogy a finnországi svédek identitásukat tekintve nagy finn hazafiak. A finnországi svéd irodalom nem a svéd, hanem a finn irodalom része. Nekünk nagyon furcsa lenne elképzelni, hogy Sütő András mondjuk a román irodalom része és nem a magyaré. Skandináviában ez kicsit másképp van.

Van a regényben egy szándékosan primitíven megírt szerelmes novella, illetve annak egy részlete. Vannak tudományos értekezések a nők szerepéről és helyzetéről. Hivatalos útmutató a férfiaknak arról, hogyan kell bánni a nőkkel, különösen, ha már össze is költöznek.

Mindezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy gyakorlatilag minden fejezet más típusú szöveg. Más regisztert, más stílust kell elővenni hozzá. Úgyhogy fordítás közben, amikor egy fejezet végére értem – és lehet, hogy ez csak két mondat volt – fel kellett állnom kicsit kitisztítani a fejemet, mert jött valami teljesen más.

De pontosan emiatt élveztem! És még valami, ami fordítói kihívást jelentett: a sok nyelvi játék, amiről tudjuk, hogy nagyon nehéz átültetni egyik nyelvről a másikra.

Mondok egy példát. A nők egyik csoportja egy H. G. Wells novella – Az időgép – alapján lett elnevezve. Ott van egy olyan embercsoport, akit Wells úgy hív, eloik. Ők a szimpatikusak, a nem szimpatikus nép pedig a morlock. Az eloi szót Sinisalo nagyon furcsán ragozza finnül, teljesen más típusú ragozást kap, mint normálisan kellene. Ezzel én magyarul nem tudtam mit kezdeni. Nem találtam olyan magyar ragozást, ami furcsa, de szabályos.

Van viszont ennek a csoportnak másik neve. Finnül feminainen, amiből a nainen nőt jelent. Adta magát a magyar fordításban, hogy feminő lett. Ezzel már tudtam játszani, a „nő” szót úgy ragoztam, mint a kő szót, v-tövűként. Úgyhogy ennek a többes száma „feminövek” lett.

Volt még nem egy érdekes szójáték, de szerencsére a finn sok tekintetben hasonlít a magyarra. Ugyanúgy lehet a képzőkkel és a szóösszetételekkel játszani mindkét nyelvben.

Örülnék, ha Sinisalo népszerűbbé válna Magyarországon. Eszméletlen jó könyveket írt. Egyébként ezután már lefordítottam egy másik regényét is (Iron Sky: Támad a Hold), szintén a Galaktikának, ez 2020-ben jelent meg. Sokan fantasy szerzőnek tartják, de az a két könyve, amit én fordítottam, inkább disztópia. Az, hogy Finlandia-díjat is nyert, jelzi, hogy itt nem ponyvairodalomról van szó. Nagyon is komoly szépirodalomról van szó.

- Van-e valami álom mű a fordítói bakancslistádon?

- Egy művet nagyon szeretnék lefordítani finnről. Arto Paasilinna Auta armias (Uram, segíts) című könyve. Még a 80-as években íródott. 100 millió évvel a teremtés után Isten elfárad, és alkotói szabadságra akar menni. De kell valaki, aki helyettesíti, viszont az ő fő tisztviselői, Szent Péter és Gábriel arkangyal nem vállalják, mert tudják, milyen macerával jár. Ezért aztán az emberek között keresnek helyettest.

Végül egy Birger Ryynänen nevű, Helsinkiben élő toronydaru-kezelőben találják meg a tökéletes helyettest. Isten betanítja, felruházza isteni készségekkel, képességekkel, jogokkal, majd eltűnik egy másik univerzumban, Birger Ryynänen pedig megkezdi az uralkodását. Csakhogy a barátnője gyereket vár, és a gyermek éppen akkor születne meg, miközben apuka épp isten. Adja magát ez a kérdés: ha Birger Ryynänen isten, akkor a gyereke kicsoda, és például milyen viszonyban van Jézussal?

Egy eszeveszett paródia, fergeteges humorral, görbe tükör a társadalomnak Hozzátenném, hogy a finn evangélikus egyház véleményétől a szerző tartott némileg, de kifejezetten pozitív visszajelzéseket kapott egyházi körökből is, hogy emberközeli módon mutatta be a bibliai személyeket.

- Min dolgozol most?

- Juhani Karila: Pienen hauen pyydystys; magyarul még csak munkacíme van, Kiscsukafogás, ami az eredeti szó szerinti fordítása, de szerintem nem ez lesz a végső megoldás.