MŰFORDÍTÁS

Vendégbejegyzés Hornyák Tímeától.

Tapasztalataim a Hungarovox műfordítóképzésén

Már majdnem két éve, hogy elvégeztem a Hungarovox Oktatási Stúdió műfordító tanfolyamát, a 2018-as őszi csoportban.

Azóta megjelent két regény, amiben az én nevem szerepel fordítóként, erre nagyon büszke vagyok. Ráadásul egy barátnőmmel-kollégámmal nemrég fejeztük be egy közgazdasági szakkönyv fordítását, ami majd később kerül kiadásra. Most pedig az utolsó simításokat végzem egy borászati honlap fordításán, közben egy újabb regény vár éppen a sorára. Az elmúlt másfél év termése, így visszatekintve, számomra is megdöbbentő. Mindez nem történik meg velem, ha azon a szeptemberi kedd délutánon nem ülök be az első órára.

A Hungarovox tanfolyamát sajnos nem tudom összehasonlítani más kurzusokkal, hiszen jómagam nem tanultam máshol műfordítást. Így csak a saját élményeimet tudom leírni.

A tananyag

Az órákon a gyakorlatokra helyeztük a hangsúlyt. Az elméleti rész általában a szövegek elemzésénél került elő, így nem éreztük száraznak. Hétről hétre új házi feladatokat kaptunk, amelyeket a következő alkalom előtt már lefordítva kellett átküldenünk ellenőrzésre. Majd ezeket közösen kielemeztük.

A fordítandó szövegek változatosak voltak: a klasszikus szövegek mellett foglalkoztunk drámával, forgatókönyvvel, kortárs novellával, politikai szöveggel, szórakoztató irodalommal. Ezekről mindig kaptunk egy kis útmutatást, hogyan fogjunk hozzá, majd a következő alkalommal megnéztük a tipikus hibák mellett a legszebb megoldásokat is.

Ez a módszer egyszerre hasznos és félelmetes is. Hiszen az én szövegem is górcső alá került! Egymás szövegeit vizsgálva rengeteget tanultunk a hibáinkból, de soha nem kinevetve a másikat, hanem segítve a javításban. Mellette pedig láttuk egymás kreatív, bámulatos megoldásait is, amelyek szintén előrelendítették a fejlődésünket. Egy-két csoporttársam szenzációs megoldásokat rázott ki a kisujjából, elképesztő tehetségük volt a szakmához.

Az oktatók

Csantavéri Júlia és Kálmán Judit felváltva tartották az órákat. Mindketten nagy tapasztalattal és tudással rendelkeznek, mellette rendkívül segítőkészek, és egyben kritikusak is. Természetesen csak a hallgatók érdekében, hiszen akkor tudunk fejlődni, ha kijavítjuk a hibáinkat.

A félév alatt vendégelőadók is megtiszteltek minket, kicsit kitekintve a fordítás zárt világából. Kaiser László a könyvkiadás rejtelmeibe vezetett be minket, Dr. Tátrai Szilárd pedig nyelvészként világított rá a fordítás problémáira.

A csoport

Rendkívül vegyes, 7-8 fős csoport állt össze. Volt, aki a multi világát elhagyva éppen új utat keresett, volt közöttünk érettségi után műfordítónak készülő fiatal, de gyakorló fordító is vette a fáradságot, és eljött, mert fejlődni akart. Vegyes kis társaság voltunk, de mindig tudtunk egymástól tanulni valamit. Ezért is érdemes csoportban készülni erre a feladatra, és nem magányos farkasként.

A tanfolyam végén a vizsgafeladat egy saját magunk által kiválasztott szöveg fordítása volt, melyet a Hungarovox Kiadó meg is jelentetett egy antológiában. Ez fontos szempont lehet a tanfolyam kiválasztásánál, hiszen egy fordítónál (is) a legfontosabb, hogy minél több helyen megjelenjen a neve.

Miért mentem el a tanfolyamra?

Prózai oka volt: bosszantott, hogy sokszor angolból magyarra fordított film, könyv közben ahogy hirtelen visszafordítottam fejben angolra, sokkal viccesebb volt. Meg hát ott volt az a rengeteg félrefordítás. Hát nem igaz, hogy nem lehet a fordításokat jól csinálni! Majd megfogant bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha én lennék az, aki ezt jól csinálja. Kerestem egy tanfolyamot, elvégeztem, és most már én is fordítok. De itt az ideje, hogy bevalljam: mint oly sok mindent, a fordítást is sokkal könnyebb kívülről kritizálni, mint egyébként nagyon jól csinálni. Átkerültem másik oldalra, jöttem, láttam, és nem igazán győztem. Jelentem, kutya nehéz dolga van a fordítónak, minden tiszteletem és elismerésem a kollégáim felé, mert megérdemlik!