MAGYAR HANGJA: MOGYORÓSI ZOLTÁN

2021.03.07

Műfordítóportrék

Ha nem is karanténban, de beszorulva éltünk már egy ideje, mikor Zolival összecsörögtünk egy videóhívásra. A Pázmány posztgraduális műfordítóképzésén ismertük meg egymást, ahol ő kitűnt kivételes kreativitásával és sokoldalúságával, én meg ámultam, hogy lehet valaki ilyen fiatalon ilyen tájékozott. Azóta már oktatóként is az egyetem csapatát erősíti, így nem volt egyszerű olyan időpontot találni amikor nem ülünk nyakig feladatok közt, és mindketten nyugodt helyen vagyunk, ahol megfelelő az internet sávszélessége is. Amikor viszont sikerült, annyi tervről, elképzelésről és tennivalóról esett szó, hogy a kérdések egy részére most is csak írásban kaptam választ valamikor hetekkel azután, hogy hetekkel a beszélgetés után elküldtem őket. És már hetek óta készülök közzétenni a portrét, de mindig van valami, ami elsodor. Most viszont, hogy hétfőtől újra belecsapunk az online oktatásba (itthon három gyerekkel), nem halogathatom tovább. Itt az ideje, hogy a szélesebb fordítóközösség is megismerkedjen ezzel a sokra hivatott ifjú kollégával.

Ha azt mondom, Tetrisz, te azt mondod...

Zene. Nagyjából hat évig volt egy zenekarunk, ahol dalszöveget írtam, basszusgitároztam és rappeltem. Nyilván csak hobbiként, de olyan helyeken játszhattunk, ahol korábban csak kedvenc zenekarainkat láthattuk, szóval mindenképpen életre szóló élmény volt. Tulajdonképpen a zene iránti szeretetemet is a szövegek iránti rajongásom határozta meg, és fordítva, mert a versek iránti érdeklődésem kezdete nagyjából egy időre tehető a soha el nem múló kispálos korszakom kezdetével. Azt gondolom, hogy a zene a fordításban is velem maradt, nem csak versek fordításakor, hanem a dráma, próza és képregények világának is megvan a maga zeneisége. Szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy a legtöbb fordító muzikális.

Ha azt mondom, posztmodern, te azt mondod…

... hogy nagyjából senki nem érti ma, mi az a posztmodern, pedig azt is mondhatnám, hogy ez a korszellem. Persze, tudom, hogy az irodalomtudományi kutatásomra gondoltál, de tulajdonképpen a posztmodern mindenhonnan sugárzik ránk, a reklámok üzenete, az emberek identitása, a filmek nyelve. Erről tényleg hosszasan tudnék beszélni, de annyival foglalnám össze, hogy a kutatásomat valami olyasmire akartam feltenni, ami egyrészt szélesebb tömegeket is érdekelhet, és ráadásul valamilyen szélesebb társadalmi megtérülése is lehet. Azt gondolom, hogy a közelmúltunk és a jelenünk szövegeinek és diskurzusainak megértése egy ilyen dolog. Eredetileg Ted Hughes verseinek kozmológiáját akartam doktori kutatásnak, de arra gondoltam, az legfeljebb engem és még egy tucatnyi embert érdekelne az országban. Nem hiszem, hogy egy bölcsészt érheti a piacorientáltság vádja, de ha mégis, akkor vállalom, nekem fontos, hogy társadalmilag is releváns dolgokkal foglalkozzam. Kortárs szövegek identitásválságát, ábrázolási módszereit és nyelvhasználatát vizsgálom, és a tanulságokat fordítástudományi és kulturális szempontból is ismertetem az egyetemen, illetve különböző nyitottabb foglalkozások, előadássorozatok keretein belül.

Ha azt mondom, képregény, te azt mondod…

Életem egyik legnagyobb meglepetése. Már önmagában arra sem számítottam kamaszként, hogy egyszer műfordító leszek. Erre a mai középiskolai rendszer nem készít fel, egyetem előtt még csak nem is találkoztam műfordítóval. Amikor pedig gyerekként Pókember képregényeket olvasgattam, még nem sejtettem, hogy egyszer én leszek Peter Parker magyar hangja a Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény kiadványaiban. Másfél éve kezdődött a kaland a képregényekkel, eleinte olasz fumettiket fordítottam a Goobo kiadónak, ahol azonnal beleszerettem a műfajba. Hihetetlenül izgalmas munka. Egy képregénykötet terjedelmétől és szövegsűrűségétől függően egy-két hetes projekt, így minden hónapban vadi új sztorikkal ismerkedhettem meg. Sci-fi, western, noir, fantasy és horror kötetek követték egymást, ami nyelvileg és fordítástechnikailag is érdekfeszítő kihívás. Nem sokkal később a kiadó főszerkesztője felkért fordítónak a kiadóhoz érkező Marvel-sorozathoz.

Miben más ez, mint mondjuk a verseket fordítani?

A képregényfordításnak vannak olyan normatív szabályai, amik nagyon távol állnak az én elképzelésemtől, hogy mást ne mondjak, nagyon rugalmatlan a nevek újrafordításával kapcsolatban. Példának okáért a „Bosszú Angyalai” és a „Rozsomák” megoldások még a filmes világ újszerű megközelítését is túlélték, pedig a Bosszúállók szóképzés, természetesség és hatás szempontjából is lényegesen kézenfekvőbb megoldást nyújtanának a fordítóknak, szóval fel is vetettem, hogy megújíthatnánk a képregényes világ szókincsét is… de a rajongó nagy úr!

Ha azt mondom, káosz, te azt mondod...

Káosz Kontroll. Ahogy a posztmodern kapcsán is említettem, mindig törekszem bevonni a közönséget a társadalmi kérdések megvitatásába. Ebben a szellemben szerveztük Nyaka Imrével a Káosz Kontroll című vitasorozatunkat egy – sajnos azóta már bezárt – belvárosi kocsmában. Különböző társadalmi és politikai kérdéseket vitattunk meg meghívott vendégeink és a közönség aktív részvételével. Nagyon sikeres kezdeményezés volt, nagy volt az érdeklődés, és olyan vendégeink is voltak, mint az azóta politikussá avanzsált momentumos Cseh Katka, vagy az indentitárius mozgalomból a Mi Hazánkba lépett Ábrahám Barnabás, szóval tényleg lefedtük a politika teljes spektrumát. Ráadásul fura élmény volt, hogy a legerőszakosabb vendégeink a vegánok és a baloldali radikális feministák voltak – utóbbiak Bajusz Orsolya vezérletével, aki szerdán a mi estünket akarta szabotálni, csütörtökön pedig már Papp Réka Kingát köpte le a könyvbemutatóján. Súlyos morális kérdéseket boncolgattunk a nemzeti identitásról, terhességmegszakításról és a migrációról, de mégis a Puncs.hu és a húsevés hozta a legmilitánsabb résztvevőket. A vírushelyzet és az időhiány miatt most szünetel a projekt, de még visszatérünk!

Ha azt mondom, műfordítóképzés, te azt mondod…

Pázmány. Több mint tíz éve vagyok így vagy úgy az egyetem kötelékében. Tizenkilenc éves koromtól kezdve mindhárom diplomámat ott szereztem, és a doktorimat is ott végzem. Mindig is írással akartam foglalkozni, szóval az első jelentkezésnél az döntött, hogy a Pázmányon volt műfordítás specializáció az anglisztikán belül, illetve Lackfi János és Vörös István kreatívírás programot tartott. De a műfordítást akkor csak a készségeim fejlesztésének, stílusgyakorlatnak tekintettem, nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogom az egészet. Aztán bejutottam Somló Ági műfordító szemináriumaira, ahol minden megváltozott. Ági megmutatta nekünk, hogy az műfordítás lehet közösségi élmény, ahogy a kreatívírás, úgy a műfordítós órák is nagyon gyakorlatiasan közelítették meg a szövegeket, megtanultuk, hogy ez egy szakma. A posztgraduális képzésen aztán Ági kooperatív, műhelyszerű módszereivel mélyedtünk el a szakmában, a legnagyobbaktól tanultunk. Kicsivel azután, hogy végeztem, az alapképzésen is elkezdhettem tanítani, vagyis már öt éve tanítok a Pázmányon óraadóként.

Ha azt mondom, Nagyvárad, te azt mondod…

A nagyváradi drámafordító műhellyel kapcsolatban is hasonlóak az élményeim. Szintén Ági szervezte a nagyváradi Partium Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködésében szárba szökkenő évenkénti programot. Az egyhetes műhely felváltva volt Piliscsabán és Nagyváradon, résztvevőit főként a két egyetem hallgatói adták. Hét nap alatt hét drámát fordítottunk, amelyeket aztán az utolsó napon színjátszók felolvasásban adtak elő. Fantasztikus volt. Olyan ritka élmény, amikor egy alkotóközösségben az ember magára talál. Kicsit klisésen is hangzik, de tulajdonképpen ott találkoztam először a drámafordítással, ez indított el a pályámon, és ezek a műhelyek határozták meg a fordítói világnézetemet. Nem is beszélve arról, hogy Határtalan Hétnapok címmel megjelentettünk egy drámakötetet a fordításainkból. Az első években lelkes kezdő egyetemistaként vettem részt a foglalkozásokon, az utóbbi években viszont már szervezőként veszek részt a workshopon. A műfordítóképzés és a drámafordító műhely résztvevői elképesztő arányban tudtak elhelyezkedni a fordítói pályán, szerintem erről nincs statisztika, de ha csak a legutóbbira gondolok, akkor elmondhatom, hogy egy nagyon erős alkotóközösség jött össze.

Megosztás:

| Kategória: * INTERJÚK, CIKKEK * | Cimkék: műfordítás műfordító műfordító képzés | Hozzászólások

MŰFORDÍTÁS

MAGYAR HANGJA: MOGYORÓSI ZOLTÁN

Műfordítóportrék

MAGYAR HANGJA: MOGYORÓSI ZOLTÁN hozzászólásai

Szólj hozzá