MŰFORDÍTÁS

Egy ideje már szép határozottan felemelik a hangjukat a műfordítók, ha egy mű mellett nem tüntetik fel a fordító nevét, és egy ideje vannak olyan kiadók, akik még véletlenül sem felejtik le a fordítót még a sajtóanyagokban sem. Ez nem puszta hiúság, hanem tudatos építkezés. Szakmai személyes márka, és brandépítés.  A fordító részéről és a kiadó részéről egyaránt. Azok a kiadók, akik élen járnak a műfordítóik és az illusztrátoraik reklámerejének kiaknázásában, rájöttek arra is, hogy ezzel egy magasabb szintű, a szerződésen túlmutató együttműködést alakítanak ki a könyv megjelenését lehetővé tevő művészemberekkel. Ennek a gyakorlatnak a meghonosítására indult el a #namethetranslator kezdeményezés, melyről Várnai Laurának meséltem egy interjúban. A teljes beszélgetés ITT olvasható.

Mesélne egy kicsit arról, mi is pontosan a #namethetranslator kezdeményezés?

          Egy kollégánál, Ajkay Örkénynél láttam először ezt a namethetranslator hashtaget; ez tulajdonképpen arról szól, hogy fontos elismerni a fordítókat is, mert nélkülük nem látszik a világirodalom.

Én egyszer azt találtam írni Somló Áginak – aki a pázmányos képzés motorja, és tulajdonképpen az első mesterem –, rájöttem, hogy a fordító a Hold, aki az írónak, mint napnak a fényét tükrözi vissza. Erre Ági egy kategorikus nemmel válaszolt, azt mondta, a fordítónak igenis saját fénye van, mert a fordító nélkül az idegen nyelvű szöveg  légüres térben van. Ha nincs fordító, akkor nincs közvetítő, ami által a másik nyelven beszélő emberek megismerik a művet.

Ezt lovagolja meg a #namethetranslator kezdeményezés. Az irodalmi életben és az érdekvédelemben is aktív szerepet vállaló műfordítókkal szeretnénk elérni azt, hogy mindenhol megjelenjen a fordító neve. Van olyan kezdeményezés – például a Scolar kiadónál, talán -, ahol időnként címlapon is hozzák a fordítókat, de más kiadóknál is előfordul, főleg, ha egy Lackfi Jánosról, vagy Szabó T. Annáról van szó, akik már íróként is komoly életművet tettek le az asztalra.

Sajnos még most is előfordul olyan, hogy egy weboldalon nincs feltüntetve a fordító neve, pedig ez lényeges, főleg akkor, ha elhivatott műfordítóról és minőségi munkáról van szó.

A Műfordítók szakmai csoportja egyetért abban, hogy ezt a kezdeményezést fel kell karolni, és meg kell hozzá nyerni a szakmai szervezeteket is, például a MEGY-et, a Magyar Műfordítók Egyesületét. A legfontosabb célkitűzés az lenne, hogy együtt tudjunk működni a könyvkiadókkal. Szeretnénk, hogy a kiadónak is rangot jelentsen az, ha nevet ad a műfordítónak, aki oda teszi a mű mögé a szaktudását, a munkáját, sok év tapasztalatát.  Nekik ez különösebb munkát nem jelentene, inkább egy szemléletváltás lenne.

Magyarországon lassabb a folyamat, mint külföldön, mert történetileg úgy alakult, hogy sokszor a legjobb íróink kényszerültek a műfordításba az írás helyett; ez nem volt egy különösebb rang.

 De például Törökországban – ha jól tudom – eleve az a szokás, hogy kiírják a borítóra a fordítót, tehát nekik már egy könnyebb helyzetből kellet elindulni.

Nálunk általában a fordító neve az impresszumban jelenik meg, de vannak már olyan kiadók, például a Gondolat, ahol a fordítónak van egy rövid bemutatkozó oldala. Egy nagyon kedves kolléganőnk, Lengyel Tóth Krisztina – ő észtből fordít – könyveiben találkoztunk először mi ezzel a kis oldallal.

Jó lenne, ha a kiadók weboldalán nem csak a szerzőiket mutatnák be, de a főbb fordítóikat is, és jó lenne, ha magától értetődő lenne egy recenziónál, egy kritikánál, vagy egy könyvajánlónál, hogy megemlítik a fordító nevét is. Mert még manapság is nagyon sokszor előfordul, hogy megírnak egy kritikát, leírják, hogy milyen gyönyörűen gördül a szöveg, és milyen fantasztikus ez az író, de még a könyvészeti adatok között is elfelejtik megemlíteni a fordítót, holott nyilván  ha gördül az a szöveg magyarul is, akkor abba pontosan annyi szerepe van a fordítónak is, mint amennyi a szerzőnek is volt az eredetinél.

Fontos lenne, hogy ezeket az információkat a kiadók is közöljék; ha megnézel egy könyvajánlót mondjuk a Nők lapjába, ott is gyakran előfordul, hogy az egyik könyvnél ott van a fordító, a másiknál meg nincs. Mikor erre rákérdeztünk, azt mondták, hogy nem érkezik meg az információ a kiadótól. Tehát ők azt írják ki, amit a kiadótól kapnak.

Ez a kezdeményezés tulajdonképpen azt lenne hivatott elérni, hogy, aki figyelmet érdemel a mű megjelenése kapcsán, az meg is kapja ezt a figyelmet; a fordító nevét feltüntetni minden felületen apróság ugyan, mégis sokat jelent. Ez az elhivatott fordítók közös ügye.