MŰFORDÍTÁS

A porcelánbaba gondolataim ösvényein mostanság csapódott a szerzői jog kérdésköre mellé. Hiszen egy porcelánbaba gyönyörű, precízen, pontosan létrehozott, szemet gyönyörködtető remekmű – ha felnőttként nézzük. Ilyen lehet egy gondosan előkészített és megfogalmazott törvény a jogalkotók számára. Csakhogy porcelánbabát adni egy életre való kislánynak a legnagyobb kiszúrás, hiszen semmi mást nem lehet vele kezdeni, mint feltenni a polcra és nézni, ahogy a nap nyüvi el a ruhácskáját a gyerekujjak helyett. Csak a macera van vele, mert időnkét még le is kell törölgetni. És ha ne adj' Isten leesik... Na, nagyjából ilyen a Szerzői jogi törvény egy (kezdő)műfordító szemszögéből.

Szóval lássuk, miféle szerzői jogi vívódások előzték meg Finney novellájának közzétételét. Hát kérem az úúúúúgy volt, hogy gondoltam nekiállok, fordítok-fordítgatok - mert azt én nagyon szeretek, - s, hogy ne csücsüljenek tétlenül ezek a klassz kortárs novellák a merevlemezen, szabadon engedem őket a neten, hátha magyarul is megmozgatnak valakit. Aztán jött a férjem és megkérdezte: - Ezt így lehet? Nekem meg erre elkerekedett a szemem s ráncban szaladt a szemöldököm. Kezdetét vette az utánajárás.

Első lépés: Az elmélet

A világhálón való kutakodás hamar a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület alias Artisjus irányába fordult. Ésszerűnek tűnt itt kezdeni és nem csalódtam. Telefonon egészen a jogi osztályig jutottam, ahol is egy kedves ifjú hölgy kompetensen és igen készségesen válaszolt -néhol kissé zavaros- kérdéseimre. Miután sikerült kibogozni, tulajdonképpen mit is akarok, a következő kezdett körvonalazódni:

1. Az eredeti mű (esetünkben Finney: Cousin Len's Wonderful Adjective Cellar) szerzői jogi oltalom alatt áll hiszen egyéni, eredeti jellegű.

2. Mindez tart a szerző elhalálozásától számított 70 azaz hetven évig. (esetünkben 2065. november 14.-éig. Addigra már dögös nyolcvanas leszek, rengeteg tapasztalattal! :))

3. Amennyiben át-, esetleg feldolgozni, illetve fordítani szeretném ezen röpke időn belül, az felhasználásnak minősül és „engedélyköteles”: a szerző vagy jogutódjának beleegyezése szükséges. Akkor is ha csak szerelemből, kulturális érdeklődésből, non-profit módon teszem. Elméletileg hozzá sem kezdhetek, míg a releváns személytől zöld utat nem kaptam.

Fantasztikus. De ki Jack Finney jogutódja? Hetek óta próbálok a nyomára bukkanni, eleddig sikertelenül. Ha valaki tudja a választ, szépen kérem ossza meg velem! Ugyan küldtek nekem e-mailben egy listát az ilyen megegyezések nyélbeütésében jártas ügyvédekről, de úgy  gondolom első körben nem szeretnék a bizonytalanra pénzt áldozni.

4. Az elkészült műfordítás származékos mű s születése pillanatától védi a szerzői jog amennyiben egyéni, eredeti jellegű. Vagyis nem nyersfordítás. Itt pedig már én, mint műfordító gyakorlom a szerzői jogokat. (Ennek a hírnek sem örülhettem túl sokáig felhőtlenül. Folyt. köv...)

    

Mire azonban ezeket kiderítettem, Len kuzin már a vincseszterünk sötét magányában epedve várta, hogy végre magyarul is napvilágot lásson. Nagy dilemma. Az eredeti hasonlathoz visszatérve: most azért nem babázhatok mert porcelán a feje? Minek csinálnak olyan játékot, amivel nem szabad játszani? Ingyen népszerűsítem Finney-t és simán fenéken billenthetnek érte?

A kuzin most mégis ott kukucskál a Jack Finney menüpont alatt. Hamarosan kiderül, miért.