MŰFORDÍTÁS

Májusban, a Váci Irodalmi Szalon második évadának záróestjén, melynek Schäffer Erzsébet volt a vendége, beszaladtam a stúdióba a technikushoz, hogy az e-mailjeim közt megkeressem az írónőt bemutató anyagot. Mikor megnyitottam a levelezőt, találtam egy frissen érkezett üzenetet, a címbéli mondattal a tárgysorban. Szegény Zsolt, frászt kapott, mikor visítani kezdtem...

A történet onnan indul, hogy 2014 szeptemberében végre ismét elindult a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán a posztgraduális műfordító képzés, melyről már írtam korábban, és hamarosan jövök még részletekkel. Az oktatóink, akik gyakorló (mű)fordítók, szerkesztők, etcetera, etcetera, rengeteg információval szolgáltak, és bátorítottak, hogy készítsünk próbafordításokat kiadóknak, küldjük el munkáinkat folyóiratoknak. Menet közben a Facebookon futó Műfordítók csoporthoz is csatlakoztam, ahol szintén dőlnek az érdekesnél érdekesebb témák, információk, zajlik az eszmecsere. Az év elején pedig megjelent ott egy szokatlan bejegyzés, hogy akit érdekel különleges témájú ifjúsági regény fordítása, az virtuálisan tegye fel kicsi kacsóját. Reflexből feltettem. (Előbújt a stréber énem...)

Süvített is a regény első fejezete a nullák és egyesek hátán, egyenesen bele az e-mail fiókomba. A téma valóban meglepő volt, de fiús anyukaként nem ismeretlen. Megcsináltam a fordítást, határidőre visszaküldtem és vártam. Aztán úgy egy héttel később rákérdeztem, mi a helyzet. Jött a válsz, hogy a 19 (!) próbafordításból nem az enyém lett a befutó, de az élmezőnyben végzett, egy másik témához jól passzolna a stílusom, van-e kedvem kipróbálni magam könnyedebb, csajosabb vonalon. Naná, hogy volt! Így pár héttel később jött egy levélke Pavlovic Tijától, a Móra szuperszonikus tempót diktáló kézirat előkészítőjétől. Érdeklődött, tényleg benne vagyok-e egy újabb körben, hiszen ezekért ugye, nem fizetnek és nincs rá garancia, hogy én kapom meg a megbízást, de a szerelem az szerelem, kérem szépen. Fordítani, friss szövegekkel dolgozni kábé olyan szédítő, mint a pezsgő-eper kombó. Persze, hogy vállaltam, és abban egyeztünk meg, amennyiben mégsem jön be a fordításom, cserébe akkor is kapok a főszerkesztőtől értékelést a munkámról, hagy tanuljak belőle. Szöveg elolvas; szerző, könyv, sztori lenyomoz; stílus belő; fordítás, pihentetés, csiszolás; munka lead. Tija nyugtázta.

Aztán vártam. Vártam. Jött a levélke, hogy várjak is, türelmesen, mert Vikinek, a főszerkesztőnek halomban állnak a feladatai, de egyszer ez is a halom tetejére kerül majd. Úgyhogy szép türelmesen és nagyon kíváncsian várakoztam. Aztán akadt kis szabadidőm, újra elővettem a szöveget, kitisztult szemmel elolvastam és igazítgattam rajta, majd a három napi kemény melóval összerakott szakmai önéletrajzommal együtt elküldtem Tijának, hogy inkább ezt a verziót tegye a kupac tetejére. Pár napra rá megérkezett a fent említett e-mail, melyben az állt, hogy megkapom a megbízást. A Móra kiadó LOL sorozatának következő kötetét, Lauren Morrill Meant to Be című regényét, én fordíthatom, ha... Ha bevállalom, hogy legkésőbb június végére elkészülök vele. Május 8.-át írtunk. Még tartott a szorgalmi időszak, aztán jöttek a vizsgák. A srácaimnak június közepén véget ér a tanév. Ilyen nagy léptékű művet még nem fordítottam. Sőt, élesben még egyáltalán nem fordítottam... Gyanítom, a bennem dübörgő, extra mennyiségű adrenalin és endorfin okozhatta, hogy teketóriázás nélkül elvállaltam. Megegyeztünk azonban abban, ha látom, hogy nagyon lassan haladok, jelezzek, és megbeszéljük a lehetőségeket. Ennek örömére életem párja és értelme azzal a lendülettel megvette az amazonról az eredetit (itt bele is olvashattok), és tüchtig kis e-könyv olvasónkon neki is láttam az olvasásnak. A szabadúszó lét szépségei: mindez péntek éjjel fél tíz és tizenegy között zajlott, egy sikeresen lemenedzselt Irodalmi Szalonos évad záróestje után.

Most kéne annak jönni, hogy „Mikor másnap felébredtem, rádöbbentem, hogy...”, de sajnos ilyennel nem szolgálhatok. Az eufória nem múlt el. Kutyanehéz volt az eleje, míg megalkottam a kifejezéseket, míg belerázódtam a sztoriba, míg ráálltam a szerző szóhasználatára. Élnem is kellett a határidő módosítás lehetőségével, de az újonnan megbeszélt időpontokat már tartani tudtam, és a patentul működő két-, illetve esetenként háromoldalú kommunikációnak köszönhetően gyakorlatilag zökkenőmentes volt a munka. Hihetetlen élmény egy profi csapatban dolgozni, ahol része vagy a gépezetnek, mégis önálló, meghatározó „alkatrész”. Itt mindenki tudja, mit csinál, mi a feladata, és határozottan, de végtelen tapintattal igyekszik el is érni a kitűzött célt.

A kézirat utolsó negyede 2015. július 19.-én, vasárnap éjjel 23.00 perckor repült át a kibertéren. Pár napra rá pedig már érkezett is vissza az eleje, melyet Almássy Ágnes szerkesztett, aztán Tija korrektorként is átnézett. Én is újra végigrágtam a szöveget, ami már kicsit leülepedett bennem, távolabbról tudtam nézni, de igazán kívül kerülni fordítóként nem tud az ember. Mindenesetre, nagyjából tizenkét oldalnyi jegyzetet írtam még hozzá, melyek egy része változtatásra is került. Aztán szépen betördelték, és a főszerkesztő is elolvasta. (Elképesztő, milyen alapos, figyelmes munka után került ez a habkönnyű, mégis igényes és élvezetes kis sztori a nyomdába! Számomra kiemelten fontos, hogy azok a könyvek, melyek az ifjúságot célozzák, minőségi szövegek legyenek, bármilyen könnyed is a téma, hiszem ezekkel a könyvekkel lehet elvarázsolni, az olvasásnak hosszú távon is megnyerni a tiniket. Egy ilyen lendületes írás kiválóan alkalmas arra, hogy magával sodorja, felkapja, megforgassa az olvasót.) Közben Tija megalkotta a címet is, mert ez (hál istennek...) nem első sorban a fordító dolga, bár nem hátrány, ha van használható ötlete. Nekem ebben az esetben nem volt. Úgy éreztem, hogy teljesen belevesztem a szövegbe, nem tudtam annyira hátra lépni, hogy hideg fejjel átlássam és lepároljak belőle egy ütős címnek való eszenciát. Szerencsére Tija előállt a Vakrandi a végzettel ötlettel, ami minden döntéshozó tetszését elnyerte, és a szerző csapata is jóváhagyta. Jelenleg már csak arra várunk, hogy a borítóra is rábólintsanak. Remélem a LOL Könyvek oldalán hamarosan bemutatják. Az első fejezet mindenesetre már olvasható itt!

Hát így esett a dolog. Szerződéssel, honoráriummal, Shakespeare sírversének fordításával szabadúszó műfordító lettem. Mostmár jöhet a diploma írás!