MŰFORDÍTÁS

Miközben információ után kutattam műfordítással kapcsolatos képzésekkel és egyéb tudnivalókkal kapcsolatban, ráakadtam egy nagyon szimpatikus oldalra, amelynek minimál grafikája, ragyogó tartalmat foglal magába. A Műfordítóblog szerzője komoly portfóliót tett le a virtuális asztalra a blog keretein belül – és azon kívül is. S bár ő spanyolból fordít, nagyon hasonló a célkitűzésünk: a kortárs irodalom figyelemre méltó egyéniségeinek munkáit bedobni a magyar irodalomkedvelők közé. Be kell hogy valljam: ennek a blognak a böngészése közben született meg az AVABLOG ötlete.

 

Harmadik lépés: A világhálón

 

A Szép, szép, de minek is? kezdetű posztban említettem már, ahogy nagy naivan elterveztem a jövőt: készítek csudajó, míves fordításokat s szabadon engedem őket a neten. Mire életem informatikus párja feltette a -számára- teljesen nyilvánvaló és logikus kérdést: - Ezt így lehet? Én meg elgondolkodva rebegtettem bölcsész szempilláimat. Merthogy ez bennem fel sem merült! Nézegettem a Műfordítóblog bejegyzéseit, a magyarra átültetett műveket, feloldódtam az olvasásukban de nem esett le a tantusz: itt bizony komoly munka zajlik a háttérben is. Mikor kezdett oszlani a (halovány lila)köd, gondoltam egy merészet és írtam egy levelet Kurtának, benne a – lássuk be, nem túl diszkrét - kérdéssekkel: Tényleg mindenkivel egyeztetni kell? Milyen úton érdemes indulni? Mekkora beruházást jelent ez anyagilag? Tartottam tőle, hogy esetleg válaszra sem méltat, erre 4 nappal később válasz érkezett. Kedves és informatív. A lényeg pontokban:

 

•  Igen, minden szerzővel / jogutóddal / kiadóval / ügynökséggel fel kell venni a kapcsolatot és megszerezni az engedélyüket a teljes, esetleg részleges, közléshez. Kivéve, ha letelt a 70 év, mert akkor szabad a pálya. - Amerikai szerző esetén én olvastam már a mű megjelenésétől számított 95 (!) évet is.

 

• Ha az ember keresés közben mégis bátorkodik kitenni a fordítást és a jogtulajdonos előbb találja meg, akkor a dolog drága lehet, ám előfordulhat, hogy csak a blogról kell levenni a magyar verziót.

 

• Az élő kortárs alkotók, szinte kivétel nélkül örömmel veszik a megkeresést és adnak engedélyt a fordításra, majd annak blogon való publikálásra hiszen tisztában vannak vele, hogy számukra ez kitűnű reklám, esetleg egy később gyümölcsöző kapcsolat kezdete lehet.

 

• A fent említett okok miatt még nem fordult elő, hogy pénzt kértek volna, ám annál jobban örültek, ha mégis odáig fejlődött az együttműködés.

 

Ettől aztán olyannyira felbátorodtam, hogy írtam is három szerzőnek: mit szólnának, ha lefordítanám a novellájukat illetve néhány részletet a regényükből. (Kis vadászás után a neten többnyire fellelhetők az elérhetőségek.) A fentiek alapján az eredmény megjósolható... :) Bár, mivel a regény már kiadásra került, a kiadótól még várjuk a visszajelzést, mert maga az író sincs tisztában vele, hogy elég-e, ha ő rábólint.

 

A másik két mű esetében a szerzők a következőket kérték, ajánlották:

 

1. Világosan legyen feltüntetve a neve, egyértelmű legyen, hogy ő a szerző s, hogy az eredeti mű jogait fenntartja..
2. Mutasson egy link a weboldalára.
3. Az ő oldalán is megjelenik egy link az AVABLOG felé.
4. Elhelyezi a fordítást magát a saját oldalán jelezve, hogy azt csekélységem követte el. :)
5. Csak non-profit módon publikálható a fordítás. (Ha „hagyományos” kiadásra kerülne a sor, az már másik megegyezés tárgya.)

 

Így tehát három szálon is legálisan futnak az események. Most ismét nyugodtan csak a fordításra koncentrálhatok. De azért közben természetesen tele a fejem jobbnál jobb ötletekkel... Akinek van Kindle e-könyv olvasója, figyeljen! ;)