MŰFORDÍTÁS

Ennek a postnak másodszorra ugrok neki. Szolgáljon ez tanulságként minden fáradt, család lefekvése után dolgozó anyukának: még az ötmondatosnak induló blogbejegyzést is szövegszerkesztőben tessék elkezdeni! Különben könnyen járhattok úgy, hogy egy rossz mozdulattal a 90%-os készültségű post ablakát zárjátok be a böngészőben a már belinkelt oldalé helyett... Tehát akkor csapó kettő. :)

Nagy örömömre csütörtökön felkerült az AVABLOGra Anne Goodwin Four Hail Marys című kitűnő írásának magyar fordítása Négy Üdvözlégy címen.

Fordítás közben, természetesen volt néhány pont ahol lassabban alakult ki a végleges forma. Ha az ember lánya kortárs szerző művét fordítja, olykor-olykor eljátszik a lehetőséggel, hogy rákérdez nála: „Ezt meg ezt pontosan hogy is tetszett gondolni?” netán „Jaj, kedveském, biztos abban, hogy amaz úgy van, ahogy leírta?”. Mert hát ez mindig egyszerűbb, mint gondolkodni. :) Ám ez egy jó kanyargós tévút kezdete lehet. Lássuk, miért.

• Egyrészt – szerény véleményem szerint – ha (mű)fordítással foglalkozol alapszabály, hogy „mindig azt kell fordítani, ami oda van írva” (Lásd: Bart-Klaudy-Szöllősy: Angol fordítóiskola, Corvina, 2003, p.11)

• Továbbá: legalább proficiency szinten kell bírnod az adott idegen nyelvet (esetünkben az angolt), nem is beszélve felülmúlhatatlan magyar nyelvünkről.

• Ráadásul: ez a hivatás feltételez és megkövetel bizonyos fokú olvasottságot és tájékozottságot. Ezeknek birtokában pedig már az a kérdés, hogy Te, mint fordító, hogyan gondolod. Így az is a Te dolgod, hogy megragadd a lényeget és magadon átszűrve átültesd magyarra. Mindeközben nem hághatod át a fent említett alapszabályt, a többi területen pedig folyamatosan fejlesztened kell magad. Finom kis helyzet! :)

A Négy Üdvözlégy kapcsán nálam például a hatodik bekezdés záró mondata („Mary could appreciate the attraction.”) okozott fejtörést, mert az „attraction” leggyakrabban használt jelentéseit figyelembe véve, sehogyan sem állt össze a kép. Többször is visszatértem erre a pontra, míg a szinonimák közt böngészve megtaláltam a „hatalom” szót és ezzel valahogy a helyükre kerültek a darabkák.

•  Másrészt, eleve abból kell kiindulni, hogy a fordítónak nem dolga, hogy „belejavítson” a műbe, hiszen magára valamit is adó író (márpedig magára valamit is adó fordító remélhetőleg csak ilyet kell fordítson:)) nem ír le ostobaságot. Túlzott kényelmességről és nagyfokú tudatlanságról árulkodhat, ha az ember előbb kérdőjelezi meg a szerző jártasságát az adott témában, minthogy utánanézne a bizonytalan pontoknak.

Az én esetemben például igen kínos lett volna, ha megírom Anne-nek, hogy bocsi, de tudomásom szerint a Ne paráználkodj! nem a hetedik, hanem a hatodik parancsolat. A protestánsok Tízparancsolata ugyanis kicsit eltérően van felépítve a katolikushoz képest és a Ne törj házasságot! (alias Ne paráználkodj!) ott tényleg a hetedik parancs. Mindezt ráadásul rövidebb ideig tartott a neten kideríteni, mint egy e-mailt megírni! Ezt a blamát megúsztam. :o

A netről jut eszembe: tízenegynéhány évvel ezelőtt, mikor az egyetemi Fordítás és tolmácsolás kurzus „beadandóit” készítettük, egy-egy lényegtelen(nek tűnő) apróságnak utána járni tovább tartott, mint lefordítani magát a szöveget. S mivel az egyszeri egyetemistának az időből van legkevesebb és többnyire a kisebb ellenállás felé halad, az anyagok minősége ennek megfelelő volt. Nagy önuralomra vall, hogy az oktatónk némelyiket nem hajította egyenest a papírkosárba... Példának okáért, bár éltem Angliában, dunsztom sem volt róla mi az a Kleenex. Így azt sem tudtam igazán eldönteni, mikor valami sírdogáló nőről szólt az eredeti szöveg, hogy most egy zsepit vett elő vagy a gázspréjét, amivel jól kiosztja a hűtlen szeretőt. :) A Négy Üdvözlégyben felbukkanó „Sherbet Lemons and Pineapple Chunks” már nem okozott ekkora fejtörést hiszen a Google által kidobott képek egyértelművé tették a helyzetet. Így lett belőle savanyú cukorka és kandírozott ananász. :p

Elolvastad már a Négy Üdvözlégyet? Hogy tetszett?