MŰFORDÍTÁS

 

XIX. századi események kortárs feldolgozása

 

2012. májusában került itthon bemutatásra A holló (The Raven) című film. Egy elmosódott emléken kívül, hogy néhány részét Magyarországon forgatták, nem tudtam róla semmit. Ráadásul rég volt már az az egyetemi kurzus ahol Poe volt a tananyag, így csak gyanítottam, hogy a sztori itt-ott köszönő viszonyban sincs a valósággal. Egy valamiben voltam biztos: Poe írt tengerészről.

 

 

 

---

Ez egy amolyan nem-tervezett-esti-mozizás volt. A kritikákba sem botlottam bele korábban, így semmiféle előzetes elképzelés nem árnyékolta be az élményt. Szimplán kíváncsi voltam, hiszen szakmába vág: az eredeti végzettségem angol nyelv és irodalom szakos tanár. Ráadásul egy-két Poe íráshoz magánemberként is „gyengéd szálak” fűznek, így nem riasztott el a majd' két órás időtartam.
 

A hirtelen jött lehetőség okán pattogatott kukorica sem volt a kezünk ügyében. Hála a Magasságosnak. A kút és az inga inspirálta jelenetnél amúgy is végleg letettük volna.

A többi történetre is könnyen rá lehet ismerni, ha valaki kicsit járatosabb az életműben: A Morgue utcai kettős gyilkosságra vagy épp az Egy hordó amontilladora. S, ha már itt tartunk, az író egyetlen befejezett regényére az Arthur Gordon Pym, a tengerészre is, bár kicsit fonák módon. Poe-Cusackkel konkrétan letagadtatták a létezését.

 

A Marie Roget titokzatos eltűnése című novella inspirálta gyilkosság kapcsán kibontakozó színházi jelenetben rájönnek, hogy egy matróznak is köze van az eseményekhez. Miután ez idő alatt Poe házát felgyújtják, a gyilkost kereső Fields nyomozóhoz megy, aki elszánt tehetetlenségében épp hajónaplókat vizsgál. A felfokozott és kissé kétségbeesett párbeszéd során Fields rákérdez: ugyan már, írt-e Mr. Poe valamit tengerészekről? És igen, Poe-Cusack szemrebbenés nélkül nemet mond.

 

Mit mondjak, kicsit meglepődtem. Pillanatra el is vesztettem a fonalat. A film 1849-ben játszódik. Mivel az író halálát megelőző pár napra van a történet kihegyezve, utána már csak nem írhatta. A könyvespolcunkon viszont ott pihen az Arthur Gordon Pym, a tengerész. Azt írják benne, hogy először 1838-ban jelent meg. (Megnyugodtam. Tényleg nem utána írta. :) ) Eredeti címe: The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket. Valóban nem szerepel benne a „tengerész” szó és nem is illeszthető a a fent említett sötét történetek sorába. Inkább amolyan fura kalandregény, kis kannibalizmussal fűszerezve, de aligha indokolható hiba nem tudomást venni róla.

 

 

Véleményem szerint egy profi forgatókönyvírónak nem okozhat problémát, egy ilyen helyzetből kivágnia magát. Így két lehetőség marad:

1. A holló forgatókönyvírói túl sok kompromisszumra voltak hajlandóak.
2. A gárda kissé felületesen ismerte Edgar Allan Poe életművét.

Ki-ki eldöntheti, melyik kevésbé kínos egy 26 millió dolláros költségvetésű hollywoodi szuperprodukció esetén.

 

Kritikákat utólag olvastam. A szakma fanyalgott. Az amerikaiak, minden látvány ellenére „vérszegény próbálkozásnak” tartották. Az Origo kritikusa, Gyárfás Dóra, pedig magyaros vehemenciával húzta le a jegypénztárakban sem remeklő alkotást. Legjobban talán ő is azt fájlalta, hogy sok benne a minden alapot nélkülöző fikció. Többségük nehezen magyarázható, egy Poe nevével és legismertebb művével fémjelzett alkotás esetében. Valahol megértem a felháborodását. Ettől függetlenül a film nézhető. Tovább megyek: élvezhető. Egyszer legalábbis.

 

Tanárként viszont nagyjából arra tudnám használni, hogy eldöntsem, a biográfiát is olvasta-é a delikvens, vagy csak a filmet látta. Mint a magyar irodalomban a Bánk Bán esetében.