Creative Commons Licenc
Ch-Molnár Éva: AVABLOG című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: muforditas.bloglap.hu

Fejléckép: Erik Tjallinks, Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc,

 

 

 

 


Belépés
Kereső

PÉNTEK ESTI REFLEXIÓK - KUKORELLY ENDRÉVEL

Ízig-vérig ember. Férfi. Persze. Férfi is. Meg, ahogy ő mondja, egy pozitív csávó. Nem optimista, de pozitív. És idealista. Ezt már én teszem hozzá.


Szép dolgokat gondol. Arról, hogyan kellene. Hogyan lehetne. Mármint normálisabban élni. Ez hozta a kitérőt is. A politikait. Ezért is fáradt bele hamar. Mert szépeket gondol. Ott meg pozíciókban gondolkodnak. Plasztikusan érzékeltet a „Fehér háznál”, méla undorral rábámuló „fakabátokról”, kik a képviselői igazolvány láttán haptákba vágták magukat. Aki ezt igényli, az megy ma politikusnak. (M.K.-ról meséli, aki a Parlamentben mellette ült, hogy tüchtig budai úriasszony. Csak akkor nem látszik, mikor felszólal.)

Semmi posztmodern, semmi meghasonlottság. Semmi elveszett illúziók blabla. Olykor megkerüli a kérdést. Nem tudatosan. Viszi a lendület. Nincs mellébeszélés: gyerekkora óta naplót vezet. '92 óta számítógépen. Minden visszakereshető. Személyes fájlrendszer. Mint a Történeti Levéltárban. (Ahol LIDI néven emlegették a jelentésekben, alias KukorelLI BanDI.) Precíz jelentések. Egybe vetette a naplóival. Minden stimmelt. Csak a besúgók itt-ott részletesebben írtak. Az írószemináriumára járóknak kötelező naplót írni. Engem ezennel elijesztett.

Sokat járt külföldön. Olyan időkben, mikor gyakorlatilag zárva voltak a határok. '74 és '82 között. Hónapokig Szuhumiban. Meghívólevéllel. A kutya se gondolta, hogy így is lehet. Így eszükbe se jutott megtiltani. Aztán olyankor is, mikor már nem voltak. Mármint zárva a határok. Egy év Berlinben. Például. Ösztöndíjjal. Mégis úgy érzi, jó lett volna disszidálni. Mondom: semmi mellébeszélés. De a szülei mellől nem tudott elmenni. „Nálunk majomszeretet volt.” És az írás is itthon tartotta. Magát kifejezni csak az anyanyelvén tudja az ember igazán. Ilyen játékossággal, minden esetre.

És ilyen közönségesen. Kedvence az Anna Karenina. Tolsztoj. Felbosszantotta. Nem csodálom. Ezerakárhány oldal. Másról sincs benne szó csak a szexről. És semmi sincs a nevén nevezve. Így született az Ezer és 3 avagy a nőkben rejlő szív. Mindent a nevén nevez benne. A nőket nem. Azok számok. Dupla zárójelben. Nők alulnézetből. Meg felülnézetből. Ahogy őt alulról nézik. Is. Meg mást is. Imitt-amott a végletekig kitolta a határt. Az édesanyjának nem adta oda elolvasásra. Pedig nem prűd asszony. Azért van a könyben egy rakás vérprofi női jellemrajz. Pozitív is. Csak nehéz kiválogatni a sok ((pina)) közül.

2013. november 15. Lyra Könyvesház, Vác - Ch-Molnár Éva, Kukorelly Endre, Magyarósi Emese (b-j)

 

A Samunadrág meg egy elfuserált pályázatra készült. Kínból. 8 nap alatt. Aztán hetekig nem bírta abbahagyni. Mármint a gyerekverselést. Gyerekszájszerű szösszenetek. Vigyorogva olvas fel belőle. Máig a legjobb munkájának tartja. Mi is. Ki is akadt, hogy nem ő nyerte a pályázatot. Mondják a gyerekeink a házivideón a szövegeit. Teljesen meghatódik. Nincs gyereke. Még. De ki tudja, mit hoz a jövő! - mondja. Sokat beszél gyerekekről. Élesen látja őket. Vehemensen képviseli álláspontját: pici kortól jó minőségű szövegeket kell a gyerekeknek magukhoz venni. Mint a kaját. Vagy a táplálékkiegészítőket. Zenét, képet, esztétikai élményt. Nagy dózisban. Egyet értettünk. Ez alap kéne legyen. Hogy a gyerek majdan tudjon mozogni a társadalmi elvárások közt. De ne kössék gúzsba.

Ó jaj ki ne hagyjam: nők-férfiak! Örök duett! (Trió, kvartett, kvintett, nagyzenekar... ) Minden innen indul. Ide fut ki. Ez a fő cél. Hogy megértse. Mi miért? Ki miért? A kapcsolatokat. A viszonyokat. Kis kirakós darabkák, amiből reményei szerint majd összeáll a nagy kép. Valami kritikus azt írta az Ezer és 3-ról: „Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról...” A házasság hiábavalóságáról. Kukorelly Endre sosem volt házas. De miért is kéne az embernek olyat tennie, amitől borsódzik a háta? Isten ellen való vétek a gyerekbe tökfőzeléket diktálni, ha egyszer utálja. Nem igaz? - kérdezi. De csakhát... Na. Így születnek a kategóriák. Mellesleg marhára idegesíti, hogy berakták a „csajozós” dobozba. Azt mondja, a mai magyar irodalom 1200 embert jelent. És ebben már a kritikusok is benne vannak. Mint egy falu. Elméletileg mindenki ismer mindenki. Tud mindent a másikról. Legallábbis hallomásból. Egyszer-kétszer bepiál valaki, aztán attól fogva rajta marad a „piás” címke. Hát így. A kritikákat, amúgy, szereti. Csak azt nem, amiben őt elemzik a mű helyett. Mimóza lelkű ember vagyok – árulja el egy félmosollyal.

Azt mondja, rengeteget olvasott, de sose kötötte össze az irodalom órákat az irodalommal. A srácok nagy rész ma sem. Botrány. Tisztelet a tisztelendőknek. De kevesen vannak. Mármint, akik megmutatják, hogy vannak élő írók. El lehet úgy végezni a bölcsészkart is, hogy a hallgató egy élő írót sem látott. (Nekem is sikerült. Mentségemre legyen mondva, angolos vagyok.) A kérdésre, hogy ennyi elolvasott dolog után hogyan találta meg saját stílusát, a válasza: sehogy. Nincs letisztult Kukorelly stílus. Nem is kell, hogy minden letisztult legyen. Egy kicsi innen. Egy kicsi onnan. Nem jó beleragadni valami „sajátba”. Könnyen elmehet a modorosság felé. Mint a nagy színészeknél. Igaza van.

Nem modoros. Modorosnak semmiképp nem nevezném. Tanít. Gondolkodik. Egy-egy kérdés váratlanul éri. Jó hallgatni, amit mond. 20 éve tanít. Írni. Kreatívan. Kreatívan írni. A zsigerből jövő dolgokról. Azokból lesz a jó szöveg. Miután kőkemény munkával alakítják. Elementárissá. Eruptívvá. „Ami nem innen jön, -mutat gyomortájékon egy pontra- unalmas. Érződik rajta, hogy kiagyalt.” Verset is így ír. Prózát is.

Szerethetőt. Olvashatót. Azt nem mondom, hogy mindig érthetőt. Kortárs.

És az est végén pedig kezet csókolt.

 

 

PÉNTEK ESTI REFLEXIÓK - KUKORELLY ENDRÉVEL hozzászólásai

Szólj hozzá

0.072 mp