Creative Commons Licenc
Ch-Molnár Éva: AVABLOG című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: muforditas.bloglap.hu

Fejléckép: Erik Tjallinks, Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc,

 

 

 

 


Belépés
Kereső

Antiokheia körül megállt az idő - Mini interjú Tiit Aleksejevvel

Tiit Aleksejev észt író keresztes trilógiájának második kötete 2016 tavaszán jelent meg a Gondolat Kiadónál. A Nyitott Műhelyben tartott könyvbemutatón nem csak a fordítóval, Lengyel Tóth Krisztinával, volt szerencsém beszélgetni, hanem a szerzővel is, aki érdekes karrierváltások után kötelezte el magát az irodalom mellett.


 

Ön eredetileg középkortörténész, A zarándokút illetve ennek folytatása, Az erős város című regénye is az első keresztes háború idején játszódik. Mi szél fújta mégis a diplomaták világába?

A '90-es évek elején gyakorlatilag lett egy új országunk, és az akkori külügyminiszter teljesen új munkatársakat keresett, nem akarta megtartani a korábbi apparátust. Különböző területekről kért fel szakembereket, akik friss szellemiséget vittek az észt diplomáciába. Én 1992-ben kerültem oda, de már jó ideje visszavonultam, igyekszem az írásra összpontosítani. A regényírás sokkal összetettebb feladat, mint a diplomata szerep.

Mennyiben komplexebb az írás?

Diplomataként az ember jelen van az eseményeken, tájékozódik, válaszol a kérdésekre, jelentést ír. Ezzel szemben egy regény megírása komoly kutatómunkát igényel, mely akár több éves folyamat is lehet, és utána jön a szerteágazó ismeretek szintetizálása, formába öntése.

Úgy tudom, a regényekben megidézett helyszíneket, csatatereket személyesen is bejárta a Szentföldön.

Így van. 2003 és 2006 között, amikor Brüsszelben dolgoztam az EU-nál, az észt képviseleten, lehetőségem volt sok helyre eljutni. Az volt a cél, hogy az olvasók minél hitelesebb képet kapjanak az akkori viszonyokról. Antiokheia bemutatásánál például, mivel ott már nem járhatunk, Damaszkusz volt a minta. Rendelkezésre állnak ugyan források a középkori városról, de kellett egy fogódzó, amelynek segítségével élővé tehettem a korabeli helyszínt. A mai Közel-Kelet nyomán, mely közelebb áll ahhoz, amit Európában a középkorról tudunk, a regénybeli korszakot is könnyebb volt bemutatni. Antiokheia körül megállt az idő.

Mennyiben volt más akkoriban a diplomácia?

Egyezségre jutni, meggyőzni a másik felet, szövetségeket kötni és aláásni azokat minden korban alapvető feladata a diplomáciának. Lényegi különbséget a vallás szerepe jelentett. Gyakorlatilag ez volt a Bizánci Császárság diplomáciájának egyik legfontosabb mozgatórugója.

Olvastam egy interjút, melyben egy korábban szintén diplomataként dolgozó magyar írót arról kérdeztek, hogy szerinte hogyan egyeztethető össze ez a két hivatás. Az újságíró Hemingway-t idézte, aki szerint az író dolga, hogy leírja a legigazabb mondatot, amit tud, miközben az újságíró felvetése szerint a diplomatának sokszor az a feladata, hogy homályban tartsa az igazságot. Ön mit gondol erről?

Nem értek egyet vele. Egy diplomata nem fedheti el az igazságot, pláne nem hazudhat. Az manapság amúgy is pillanatok alatt kiderül. Vagy őszintén felel, vagy nem foglal állást. Ennél több nem megengedhető.

 

Köszönet a fotókért Scholtz Kristófnak.

Antiokheia körül megállt az idő - Mini interjú Tiit Aleksejevvel hozzászólásai

Szólj hozzá

0.008 mp