Creative Commons Licenc
Ch-Molnár Éva: AVABLOG című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc alatt van.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: muforditas.bloglap.hu

Fejléckép: Erik Tjallinks, Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc,

 

 

 

 


Belépés
Kereső

Négyezer kilométernyi belső út

Mindig is utáltam olvasónaplót írni. Most rá kellett jönnöm, hogy az olvasónapló a recenzió kistestvére. Egyik sem az én asztalom. De. DE. Van itt két igen érdekes könyv, amiről érdemes tudnia a nagyérdeműnek. Szóval viszolygás ide vagy oda, ez itt most egy könyvismertető lesz. Persze nem a megszokott módon, mert muszáj magamat is szórakoztatnom közben. Kezdjük az elején.


Tiit Aleksejev: A zarándokút

Fordította: Lengyel Tóth Krisztina

Gondolat Kiadó, 2012

Fotó: Lengyel Tóth Kisztina

– Hol a bánatban tanultál te meg észtül?

– Az egyetemen, magyar szakon. A finn órán túl sokan voltak, gondoltam, jó lesz nekem az észt is arra az egy félévre. Aztán úgy maradtam – mesélte Lengyel Tóth Krisztina műfordító, aki jelenleg újfent a Tartui Egyetem lektora, Aleksejev trilógiájának fordítója. Lelkesedése lassan átragad az emberre: tavaly az adventi időszakban az általa Észtországban fotózott, mesebeli ablakok „nyitogatásával” hangolódtam az ünnepre, és nálunk már négy észt regény is pihen a polcon. Kiolvasva. (Mondjuk, nem mindet én olvastam ki, de mindet olvasta valaki, aki élvezte is.) Abból hármat Kriszta fordított. Gyönyörűen. A zarándokút igazi gyöngyszem.

***

 

Nem mondom, hogy összeszorított foggal nem lenne esélyem túlélni egy keresztes zarándoklatot, de önként és dalolva biztosan nem vállalnám. Pedig ez A zarándokút nem egy naturális ámokfutás. Inkább egy lassú folyású, rövid helyzetleírásokból összeálló gondolatfüzér.

Aki innentől magasröptű irodalomkritikai elemzésre számít, az most klikkeljen át egy másik bejegyzésre. Ajánlom például a szerzővel készült mini interjút, vagy a fordító portréját. Akit azonban hidegen hagy, hogy Tiit Aleksejev munkája milyen iskolák és irányzatok jellegzetességeit viseli magán, az az én emberem! Olvasson bátran tovább!

Bizonyosan köze van a filmszerű képeket generáló fantáziámhoz, hogy Aleksejev letisztult képei heteken át ott csordogáltak lassan az agyamban. Mint a forró homok. Mint a zarándokokat áztató eső. Megküzdöttem ezzel a könyvvel, mint a résztvevők az első keresztes hadjárat gyötrelmeivel.

Néhány kínzó pillanatra fel is merült bennem a kérdés: Hol itt a történet? Mi a bánatot akar elmesélni ez a pali? Aztán ahogy akadozva araszolunk előre egy csapat elgyötört katonával az embertelenül meredek hegyi úton, rájöttem, hogy Aleksejev nem pusztán mesélni akar.

„Megtámaszkodtam egy kicsit, hogy levegőt vegyek, és körülnéztem. Sziklafal, szűk ösvény, kígyózó sor, az utánunk jövők rémült arca. Isten képmására teremtett lények négykézláb. Kelj föl, Lázár, gondoltam, kelj föl, és járj! A legrosszabb, ami ezen az úton megtörténhet, az a gyors vég. A lassú vég helyett, amelybe általában bele kell nyugodni.

Támolyogtam tovább, és úgy láttam, mintha már évek óta tartana ez a menet, hosszú-hosszú évek óta. És eljött az a pillanat, amitől féltem. Az ösvény még keskenyebb lett, és az embereim nem voltak hajlandók továbbmenni. Ebből elég, mondták. Forduljunk vissza. Talán sikerül valami átjárót találnunk. Ha meg nem, hát pokolba az egésszel. Megtámadhatjuk a hitetleneket, lovagolhatunk a szeldzsukok nyílzáporában, de hogy így, ilyen egyszerűen eldobjuk magunktól az életünket, annak nincs értelme.”

Szép komótosan belehúzza az olvasót is az eseményekbe. Nem úgy szippant be, mint egy Nicolas Sparks sztori, ahol akkor is lepereg előtted az életed a romantikus hős(nő) szemüvegén keresztül, ha épp nem életed szerelmének a szívét kapja meg a haldokló gyermeked, hanem úgy, hogy kiemel a komfortzónádból és mintegy sorstalanul belehelyez a keresztesek gyötrelmes mindennapjaiba. Az éhezésbe, ami megszokható és áthidalható. A kor higiénés körülményei közé, ahol a vékony fosást a zarándoklat velejárójának tekintik. A bizonytalanságba, ami Krisztuson kívül az egyetlen biztos pontnak számít.

„Az úton levés új értelmet nyert előttem, és a hőségtől vagy a fáradtságtól eltekintve nyugodt lélekkel merültem álomba. Talán azt az akkori állapotot boldogságnak is lehetne nevezni. De teljesen biztos nem lehetek benne, mert ezután soha nem éreztem ilyen derűvel vegyes nyugalmat. Bár kerestem. Kerestem azt a pillanatot, amikor az üvegpohár leesik, de nem törik össze.

És néha úgy gondolom, hogy az ilyen érzésekre rálelni, ez az ember életének célja, és hogy Isten, aki felé szerintünk úton vagyunk, csak azért van, hogy erőt adjon az úton járóknak. És hogy Isten csalódott, ha mi egyedül az Ő szolgálatának szenteljük magunkat. Mert Ő mindenható, Neki nincs szüksége semmire.”

 

A maga magától értetődőségében megmutatja az emberséget, az életösztönt, a minden kétség felett álló hitet és a kétségeket, melyek mindezek nyomában felmerülnek.

„Furcsa, hogy a hitetlenek fönt hagyták az igaz Isten jelét. Nyilván félnek. Mi nem kegyelmeztünk volna az ő félholdjuknak.”

 

„Ha te azt hiszed, a názáreti a megváltó, légy a hitedben biztos, és hagyd, hogy mások abban higgyenek, amiben ők biztosak.”

 

Teszi ezt úgy, hogy nincsenek elvont eszmefuttatások. Nem egy mindentudó narrátor mesél, magasról lepillantva a hosszú sorban , hangyaként vonuló figurákra, hanem egy éles eszű, de tapasztalatlan ifjú, aki a hadjárat diktálta lassú, mégis irgalmatlanul kimerítő tempóban szerzi és osztja meg tapasztalatait. Nem sugall, nincs bonyolult mögöttes jelentés. Tényszerű leírások vannak és a gondolatok, melyek a nyomukban születnek.

Menetel, túlél, retteg, harcol, barátságot köt, gyászol, tanul, hallgat és szeret. És mindezek együtt, újabb és újabb perspektívából mutatják meg a történelemkönyvekből unásig ismert, de soha át nem érzett keresztes háborúkat.

„Mert a győztesek fenn hordják az orrukat, és csak a vereségtől vagy a halálfélelemtől nyílik ki az emberek szeme, csak ez segít nekik megérteni Isten világát.”

Lehet, hogy emellett a könyv mellett még párhuzamosan másik kettőt is elolvasol, de ez az a könyv, amit nem hagysz félbe. A második rész mellett viszont nem veszel majd a kezedbe mást!

Antiokheia körül megállt az idő - Mini interjú Tiit Aleksejevvel

Tiit Aleksejev észt író keresztes trilógiájának második kötete 2016 tavaszán jelent meg a Gondolat Kiadónál. A Nyitott Műhelyben tartott könyvbemutatón nem csak a fordítóval, Lengyel Tóth Krisztinával, volt szerencsém beszélgetni, hanem a szerzővel is, aki érdekes karrierváltások után kötelezte el magát az irodalom mellett.


 

Ön eredetileg középkortörténész, A zarándokút illetve ennek folytatása, Az erős város című regénye is az első keresztes háború idején játszódik. Mi szél fújta mégis a diplomaták világába?

A '90-es évek elején gyakorlatilag lett egy új országunk, és az akkori külügyminiszter teljesen új munkatársakat keresett, nem akarta megtartani a korábbi apparátust. Különböző területekről kért fel szakembereket, akik friss szellemiséget vittek az észt diplomáciába. Én 1992-ben kerültem oda, de már jó ideje visszavonultam, igyekszem az írásra összpontosítani. A regényírás sokkal összetettebb feladat, mint a diplomata szerep.

Mennyiben komplexebb az írás?

Diplomataként az ember jelen van az eseményeken, tájékozódik, válaszol a kérdésekre, jelentést ír. Ezzel szemben egy regény megírása komoly kutatómunkát igényel, mely akár több éves folyamat is lehet, és utána jön a szerteágazó ismeretek szintetizálása, formába öntése.

Úgy tudom, a regényekben megidézett helyszíneket, csatatereket személyesen is bejárta a Szentföldön.

Így van. 2003 és 2006 között, amikor Brüsszelben dolgoztam az EU-nál, az észt képviseleten, lehetőségem volt sok helyre eljutni. Az volt a cél, hogy az olvasók minél hitelesebb képet kapjanak az akkori viszonyokról. Antiokheia bemutatásánál például, mivel ott már nem járhatunk, Damaszkusz volt a minta. Rendelkezésre állnak ugyan források a középkori városról, de kellett egy fogódzó, amelynek segítségével élővé tehettem a korabeli helyszínt. A mai Közel-Kelet nyomán, mely közelebb áll ahhoz, amit Európában a középkorról tudunk, a regénybeli korszakot is könnyebb volt bemutatni. Antiokheia körül megállt az idő.

Mennyiben volt más akkoriban a diplomácia?

Egyezségre jutni, meggyőzni a másik felet, szövetségeket kötni és aláásni azokat minden korban alapvető feladata a diplomáciának. Lényegi különbséget a vallás szerepe jelentett. Gyakorlatilag ez volt a Bizánci Császárság diplomáciájának egyik legfontosabb mozgatórugója.

Olvastam egy interjút, melyben egy korábban szintén diplomataként dolgozó magyar írót arról kérdeztek, hogy szerinte hogyan egyeztethető össze ez a két hivatás. Az újságíró Hemingway-t idézte, aki szerint az író dolga, hogy leírja a legigazabb mondatot, amit tud, miközben az újságíró felvetése szerint a diplomatának sokszor az a feladata, hogy homályban tartsa az igazságot. Ön mit gondol erről?

Nem értek egyet vele. Egy diplomata nem fedheti el az igazságot, pláne nem hazudhat. Az manapság amúgy is pillanatok alatt kiderül. Vagy őszintén felel, vagy nem foglal állást. Ennél több nem megengedhető.

 

Köszönet a fotókért Scholtz Kristófnak.

Fordításoktatás - szakmai nap a Károlin

Konferencia a fordításoktatás különböző szintjeinek új feladatairól, új tantárgyairól, új módszereiről a fordítói szakma legnevesebb hazai szakértőivel.

Részletek ITT.

 

Fordítás, tolmácsolás, értelmezés a Budavári Palotában

Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos ülésszaka 2016. november 24.-25.-én a fordítás, tolmácsolás, értelmezés témakörét járja körül.

A plakát a teljes programmal itt érhető el.

A konferencia nyilvános és ingyenes!

 

Műfordítás–Műdalok–Dalművek -- Konferencia az ELTE-n

Az ELTE BTK Zenei Tanszéke és Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke,

A Magyar Tudomány Ünnepe 2016 „Oknyomozó tudomány” rendezvénysorozat keretén belül

Műfordítás – Műdalok – Dalművek címen

konferenciát szervez

a műfordítás és a zene kapcsolatáról.

Helyszíne:
ELTE BTK --1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F épület, Kodály terem,


időpontja:
2016. november 10. 13.30‒17.00.

A felkért előadók (előzetes program):


Dr. Bodnár Gábor -- habilitált egyetemi docens, tanszékvezető (ELTE BTK Zenei Tanszék)
Csákovics Lajos -- műfordító, librettófordító (Magyar Állami Operaház)
Dr. Erdős Ákos -- adjunktus, karnagy (ELTE BTK Zenei Tanszék)
Dr. Horváth Ildikó -- habilitált egyetemi docens, tanszékvezető (ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék)
Dr. Pintér Tibor -- habilitált adjunktus (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Esztétika Tanszék)
Dr. Pusztai-Varga Ildikó -- fordításkutató, oktató, műfordító (Szegedi Tudományegyetem)

A rendezvény támogatója az MFTE.


Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

 

Szent Jeromos nap az Országos Idegennyelvű Könyvtárban

Borsody Anna összefoglalója




A fordítók világnapja alkalmából a Műfordítók Egyesülete egy kis ünnepséget rendezett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Az est folyamán a MEGY megalapította a Jeromos oroszlánja díjat, s mi, résztvevők meghallgathattuk Kormos Bálint gitárjátékát, valamint egy roppant érdekes kísérletnek is szem- és fültanúi lehettünk. Műfordítókat kértek föl, hogy fordítsanak le egy Lázár Ervin mesét először angolra, majd az angolt magyarra, a magyar fordítást oroszra, ezt ismét magyarra, majd katalánra és a katalánt ismét magyarra. A megállapodás szerint mindenki csak azt a szöveget láthatta, amit éppen fordított, tehát az eredetit csak az első fordító ismerte. Így született meg Karinthy Frigyes Műfordítás c. írásának analógiájára az Összevissza fordított mese. A Karinthy-műben megjelenő fordítással ellentétben, ez esetben a történet alapvetően nem változott. Azazhogy mégis. Hiszen a kulturális és nyelvi különbségek, valamint a fordítók saját értelmezése, nyelvhasználata és tapasztalatai olyan szinten hatottak a szövegre, hogy habár az eredeti mű teljes mértékben felismerhető maradt, stílusában és nyelvezetében mégis teljesen más lett.
 

PROGRAMAJÁNLÓ: Fordítók a fronton! -- Célkeresztben a műfordítás


"A Fiatal Írók Szövetsége nemzetközi találkozósorozatának ötödik állomásán a kultúrák közti nyelvi közvetítés egyik legfontosabb területével, a műfordítással foglalkozunk. A műfordítók munkája általában a háttérben zajlik, kevés publicitást kap, ezen az eseményen azonban a fordítók és a készülő szövegek kapják a főszerepet." -- Ígéri a FISZ által létrehozott Facebook-esemény leírása.



Workshopok és nyitott beszélgetések keretén belül angol, spanyol, portugál, szerb, román és csuvas fordítókkal vitatkozunk a fordíthatóság lehetőségeiről, a műfordítás nyelvspecifikus és általános problémáiról. Meghívottjaink a 2016-os Babits Mihály műfordítói ösztöndíj nyertesei és a FISZ Világirodalmi sorozatának szerkesztői és műfordítói, így találkozónkon a magyar műfordítók fiatal generációjával és fordításaikkal ismerkedhetünk meg.

A beszélgetések magyar nyelven zajlanak.

Helyszín: Gólya, Budapest, Bókay János utca 34.

A belépés ingyenes!

Részletes program:

09. 26. hétfő

17.00 – 18.30 angol

Ferencz Mónikával, Richard Siken: Crush
Moharos Évával, Hugo Hamilton: The Speckled People
és
Ruskó Eszterrel, Cristopher Isherwood: A Single Man című kötetének fordítójával
Elekes Dóra fordító, irodalomtörténész beszélget

18.30 – 19.00 csuvas

Takács Melindával, Eva Nyikolajevna Liszina fordítójával
Szőllőssy Balázs beszélget

19.00 - 19.30

Seamus Heaney Élőlánc című kötetéről (FISZ-Jelenkor, 2016)
Krusovszky Dénes kérdezi
Mesterházi Mónikát, a kötet egyik fordítóját

09.27. kedd

17.00 – 18.15 szerb:

Sirbik Attilával, Srđan V. Tešin: Vonal alatt
és Orovec Krisztinával, Jelena Lengold: Vašarski mađioničar című kötetének fordítójával
Ladányi István beszélget

18.15 – 19.30 román:


Király Zoltánnal, Dan Sociu: Túlzott énekek
és
Vallasek Júliával, Norman Manea: Kötelező boldogság (FISZ-Jelenkor, 2016)
című kötetének fordítójával
Serestély Zalán beszélget

19:45 – 21:00


vers workshop Horváth Viktorral

09.28. szerda

17.00 – 18.30 spanyol:


Kutasy Mercédesszel, Roberto Bolaño 2666 című nagyregényének fordítójával (Jelenkor, megjelenés előtt)
és
Smid Bernadettel, Jordi Llobregat Vesalius titka című történelmi krimijének fordítójával (Agave, 2016)
Zelei Dávid beszélget

19.00 – 20.15 portugál

Urbán Bálinttal, Al Berto Tűzvészkert kötetének fordítójával és Tolvaj Zoltánnal, a kötet szerkesztőjével Borbáth Péter beszélget

Ismét indul a műfordító képzés!

2016. szeptemberében ismét útjára indul a diplomás műfordító képzés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. A jól megközelíthető piliscsabai campuson idilli környezetben sajátíthatók el az alapozó ismeretek úgy elméletben, mint gyakorlatban, a szakma legkiválóbbjainak közreműködésével.


A képzést Somló Ágnes vezeti, aki olyan kiválóságokat is megnyert egy-egy előadás vagy teljes félév erejéig, mint Nádasdy Ádám, Bernard Adams, Szlukovényi Katalin, Kleinheincz Csilla, Pataricza Eszter, Owen Good vagy épp Dr. Mann Judit, aki a szerzői joggal kapcsolatos előadásokat tartja.

Műfordító nem attól lesz az ember, hogy papírt kap róla. A tehetség mellett ez kőkemény munka, de ennek a képzésnek a segítségével a kezdeti lépcsőfokokat kettesével-hármasával veheti az ember és nem csak a szövegeket, de a szakmai kérdéseket is tudatosabban kezeli.

Jó szívvel ajánlom!

Chovanecz-Molnár Éva

okleveles műfordító (jipíííííííí)

0.01 mp